Benke Attila
HHhH – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendező: Cédric Jimenez. Írta: Laurent Binet, Cédric Jimenez, David Farr. Kép: Laurent Tangy. Szereplők: Jason Clarke (Heydrich), Rosamund Pike (Lina), Stephen Graham (Himmler), Jack O’Connell (Kubiš), Mia Wasikowska (Anna). Gyártó: Adama Pictures / Légende Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 120 perc.
A második világháború egy-egy drámai
eseményét a tengelyhatalmak szemszögéből bemutatni veszélyes feladat, a Sztálingrádnak (1993) vagy A bukásnak (2004) mégis sikerült úgy
megtört emberi lényként ábrázolnia a németeket, nácikat, hogy közben ne oldozza
fel őket bűneik alól. Cédric Jimenez is erre tett kísérletet a HHhH-val, melyben a rettegett SS-vezér,
a megszállt Csehország kegyetlen helytartója, Reinhard Heydrich emberi oldalát
kellene megismernünk.
A HHhH Laurent Binet azonos című szubjektív, de hiteles
dokumentumokra alapozott történelmi regényét követi. (A Heydrich elleni
merényletről 2016-ban már készült egy film, Sean Ellis Anthropoid-ja.) A mű párhuzamosan mutatja be a haditengerészből
náci vezetővé váló Heydrich ténykedését, és az ellene merényletet elkövető cseh
Jan Kubią és a szlovák Jozef Gabčík felkészülését az 1942 májusában végrehajtott
Anthropoid-hadműveletre. Így a HHhH
nem a „mi történt?”, hanem a „hogyan?” és a „miért?” kérdések miatt lehetne
izgalmas. Ám a film megmarad felszínes – bár expresszív-drámai stílusa miatt
hatásos – háborús thrillernek. Habár Cédric Jimenez már a film elején is
erőlködve bizonygatja, hogy a helytartóként rendkívül brutális Reinhard
Heydrich amúgy remek családapa, de a szadista gonosztevő képét nem képes
árnyalni. A legérdekesebb jelenet egyértelműen Heydrich haláltusája, ilyen
érzékletesen és kreatívan kevesen tudták ábrázolni az elmúlást: eleinte furcsa
színek, majd képi torzítások, végül lassú elsötétedés jelzik, hogy a
legyőzhetetlennek hitt gonosz is halandó. Ráadásul Heydrich mellett a két
cseh/szlovák ellenállót sem sikerült kellőképp izgalmassá tenni, jóllehet, a
nácik ellen folytatott elkeseredett, végső küzdelmük minden filmes túlzás
ellenére igen drámai. Kár, hogy a HHhH
inkább sokkoló akciójelenetei miatt hatásos, egyszer élvezhető történelmi
kalandfilm, és nem emlékezetes dráma, ami valójában lenni szeretett volna.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13452 |
