Sepsi László
Jian Liu rajzfilmjei és hősei egyaránt a nyugati mintát követik.
Jian Liu Piercing
I című munkáját az első olyan kínai egészestés animációként mutatták be,
amelynek finanszírozásában nem vállalt részt a kínai állam. Ez egyrészt azt is
jelentette, hogy a produkció hazájában nem kerülhet moziforgalmazásba – így
elsősorban fesztiválokon kereste közönségét –, másrészt arra is rámutatott,
hogy az „indie”, mint nem csak intézményi, hanem esztétikai kategória, nem
kötődik kizárólagosan az Egyesült Államok filmgyártásához. A Piercing I-ban a kínai külvárosokban
csellengő lecsúszottak és rosszéletűek ugyanazzal a véletlendramaturgiával és
fekete humorral verték át és gyilkolták egymást egy banánosládányi pénz
megszerzése érdekében, amivel angolszász kollégáik a kilencvenes években töltötték
meg a független stúdióknál készült megannyi komédiába hajló neo-noirt. Idén Liu
a Have a Nice Day-jel megint elsőzött,
második filmje az első kínai animáció, amely elindult Berlinben az Arany
Medvéért, stílusát tekintve pedig a Piercing
I egyértelmű folytatása, játszódhatnának akár ugyanabban a fikciós
univerzumban is. A nyugati független gengszterfilmek analógiájánál maradva azt
is mondhatjuk, hogy a Kutyaszorítóban
és a Ponyvaregény, vagy a Ravasz, az agy… és a Blöff pályaindító filmduóinak bukkant
fel a keleti bűntársa.
A maga szűk hetven perces játékidejével a Have a Nice Day nem ígér sokkal többet
előzményénél, leginkább annak alaptémáit és motívumait variálja. Ugyanúgy egy
lepukkant külvárosban járunk valahol Dél-Kínában, ahol újra félvilági figurák
ölik egymást banánosláda helyett most egy táska pénzért. Liu egyik
legszembetűnőbb változtatása, hogy második filmjében még kevésbé jelöl ki
egyértelmű főhőst – a Piercing I
hazavágyó, de a körülmények miatt folyton akadályoztatott huszonévese még
valamiféle generációs életérzést is hordozott –, és a Have a Nice Dayben felvonultatott karakterek egy fokkal közelebb
kerültek az angol és amerikai bűnfilmek közhelyeihez. A kínzás közben
rezignáltan nosztalgiázó bandavezér vagy a legyőzhetetlennek tűnő
hentes-bérgyilkos lokális árnyalatokat nélkülöző variációk a műfaj bevett
szereplőtípusaira, akiknek ismerőssége így épp annyira előny, mint hátrány:
jelenlétük egyszerre ébreszthet otthonos nosztalgiát a zsáner húsz évvel
ezelőtti formája iránt, és fenyeget azzal, hogy Liu nem tud túllendülni az
utánérzések halmozásán. Mindeközben a Have
a Nice Day rajzstílusa reflektál is arra a kettősségre, amit a
realizmusigénnyel ábrázolt helyi közeg és az abban mozgó konzervkarakterek
hordoznak: az aprólékosan kidolgozott, olykor kifejezetten zsúfolt hátterek
előtt jóval egyszerűbben megrajzolt alakok mozognak, akiknek jellegzetes
vonásai és kevés mozgásfázisa is azt erősíti, hogy készen kapott,
újrahasznosított archetípusok.
Mint számos nyugati kollégájánál, Jian Liu
piti bűnözői is részben alkotói szerepmetaforák, ügyeskedésükben és
karrierizmusukban felismerhető az a céltudatosság, amivel az író-rendező
igyekszik megvetni a lábát a filmiparban. Ebből a szempontból árulkodó a Have a Nice Day hangsúlyeltolódása,
hiszen itt már nem elsősorban bűnbe csábult átlagembereket látunk, mint a Piercing I-ban, hanem a helyi alvilág
profi-félprofi gengsztereit. De amellett, hogy szereplőinek szintlépése a
bűnözői ranglétrán párhuzamba állítható a rendezői pálya alakulásával, a lopott
jüanok hajszolása ugyanennyire bír konkrét társadalmi áthallásokkal. A Have a Nice Day gengsztereinek vágyai
meglehetősen banálisak – plasztikai műtét a barátnőnek vagy egy hétvége egy
luxushotelben –, és szinte mind a nyugati kapitalista értékrendhez kötődnek, ahogy
magában a heist-film műfajában is rendre elválaszthatatlan az önmegvalósítás az
anyagi javaktól, tehát az aktuális nagy lóvé megszerzésétől. Mint azt az egyik
szereplő meg is fogalmazza a Have a Nice
Day gondolati magját adó monológban, háromféle szabadság létezik: a sarki
piac szabadsága, a szupermarket szabadsága és az online vásárlás szabadsága –
annyira vagy szabad, amennyit ezeken a helyeken költhetsz. Jian Liu filmjeiben
a fogyasztói társadalom egyes értékeinek és vívmányainak kínai importja így jár
együtt az ezeket kritizáló műfaji kódok kisajátításával: egy zsák pénz és egy
rakás hulla az óceán mindkét oldalán ugyanazt jelenti.
HAVE A NICE DAY (Hao ji le) – kínai, 2017.
Rendezte és írta: Jian Liu. Gyártó: Jiamei Spring Pictures / Le Joy
Animation Studio. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 77
perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 41-41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13433 |
