Kránicz Bence
Batman-ünnep
Jeph Loeb és Tim Sale a kilencvenes évek legelején találkoztak először. A DC kiadó egyik szerkesztője hozta össze őket, aki kivételesen tehetségesnek találta a szabadúszó illusztrátorként dolgozó Sale-t, noha a rajzoló addig mindössze egyetlen nyomtatásban megjelent sorozattal, a Thieves’ World című, hamar elfelejtett fantasy-vel szerénykedhetett. Loeb, az író Hollywoodból érkezett a képregényiparba. Épp kezdte bedarálni a stúdiórendszer, bár néhány sikert is felmutathatott, többek között a Kommandó című Schwarzenegger-klasszikusba is besegített. Az alternatív közegben mozgó, ismeretlen művész és a hollywoodi medencés bulikból elmaradhatatlan író nem is állhattak volna távolabb egymástól. Aztán kiderült, hogy tökéletes párost alkotnak, és az utóbbi negyed század szuperhősképregény-történetének legszebb fejezeteit írták együtt.
Bemutatkozó sorozatuk, a Challengers of the Unknown, majd a Marvelnek készített Wolverine & Gambit után tehettek próbát Batmannel. Előbb egyrészes, halloweeni történetekkel arattak sikert, innen jött az ötlet, hogy egy hosszabb szériában is az év jeles napjai köré építsék fel a történetet. A Hosszú Halloween titokzatos sorozatgyilkosa ünnepekkor öl, Batman pedig tanácstalan. Nyomozásában az egyre fásultabb és elcsigázottabb Gordon felügyelő és az igazságvágytól fűtött fiatal ügyész, Harvey Dent segítik – a Batman-rajongók sejthetik, hogy rossz vége lesz a történetnek. Ám a melankolikus, felejthetetlen zárlat előtt felvonul a Batman-kánon színe-java, Jokertől Rébuszon át a Macskanőig. A Hosszú Halloweent forgatva úgy érezhetjük, a Batman-mítosz párlatát, esszenciáját olvassuk. Ez részben Loeb műfaji zsonglőrmutatványainak köszönhető: a központi krimiszál összefonódik a Falcone család gengsztertörténetével (Keresztapa-utalásokkal gazdagon), fokozatosan pedig a Batmanhez közel álló hősök is életveszélybe kerülnek, a krimi intellektuális feszültségét a thriller zsigeribb izgalmai váltják. És ne higgyük, hogy Loeb parlagon hagyná bármelyik bűnügyi zsánert: csak az utolsó fejezetben jövünk rá, hogy voltaképpen noirt olvastunk, Dent/Kétarc elkárhozásának históriáját.
Egy belevaló Batman-kalandhoz ennyi is elég lenne, remekművé azonban Tim Sale rajzai teszik a Hosszú Halloweent. A fősodorbeli szuperhősképregények rajzi világa a hetvenes évektől fokozatosan a realizmus mind megtévesztőbb illúziója felé haladt. Sale markáns, olykor szürreálisba hajló stilizációja ennek szöges ellentéte: eltorzuló, a környezettel összemosódó alakok, alapjellegzetességeikre redukált, karikaturisztikus figurák (lásd a csupafog Jokert), hosszan megnyúló, lúdbőröztető árnyékok uralják Sale Gothamjét. Nem véletlen, hogy ez az értelmezés azóta is Batman legtöbbet idézett és másolt változatai közé tartozik. Tim Sale úgy emlékszik, nem sokkal a sorozat megjelenése után, egy közönségtalálkozóra tartva megmondta Loebnek, hogy ennél jobbat már úgy sem fognak csinálni. Ennél jobbat talán tényleg nem, de ugyanilyen jót azért az azóta eltelt bő húsz év alatt igen, és reméljük, előbb-utóbb a Daredevil: Yellow, a Superman for All Seasons vagy a Spider-Man: Blue is megjelenik magyarul.
Jeph Loeb – Tim Sale: Batman: Hosszú Halloween 1-2. Színes, keményfedeles. 2x200 oldal. Kiadó: Eaglemoss.
Magyar szaklap
Ha tudjuk, hogy a Buborékhámozó című, elemző cikkeket közlő képregényes szaklap 100 példányban jelenik meg, szerzői pedig lelkesedésből dolgoznak, akkor nem érdemes kötekednünk a kiadvánnyal. A suta vagy nyakatekert mondatokat, modorosságokat tudjuk be a rajongói elfogultságnak. Bayer Antal szerkesztő azt közli, amit küldenek neki, a változatosságra pedig nem lehet panasz: új magyar megjelenésekről (Csatorna, Nyugat mínusz zombik), képregénytörténeti érdekességekről (William Hogarth narratív festményei) és külföldi trendekről is szó esik a friss lapszámban – bár ez utóbbi, a kilencvenes évekbeli comics-divatok visszatéréséről szóló írás alaposabb utánajárást és nagyobb teret érdemelt volna. Külön ki kell emelni Lénárd László cikkeit, aki az osztrák Csatornáról és a Filmvilág stripsorozatairól is szabadon mer asszociálni, hol közéleti kérdésekre, hol a képregény alapvető hatásmechanizmusaira. A színvonal tehát egyenetlen, ezzel együtt a Buborékhámozónak minden száma ajándék.
Buborékhámozó 15. Fekete-fehér, tűzött, 32 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13386 |
