Cserháti Zoltán
A kuflik kedves, szerethető lények. A Dániel András meséi alapján készült
animációs sorozat már a mozikban is látható.
Egy kupac kufli címmel új animációs gyermekfilm-sorozat készült a KEDD Animációs Stúdióban. A Médiatanács által a Magyar Média Mecenatúra program Macskássy Gyula- és Dargay Attila-pályázatán támogatott animációs sorozat első 13 epizódját júliusban és augusztusban mutatta be a közszolgálati mesecsatorna, az M2, majd a kuflik – akik a meghatározás szerint „nem is kiflik, nem is kukacok, nem is babok, de még csak nem is kavicsok, egyszerűen csak: kuflik” – a nyár végén beköltöztek a mozikba is. A furcsa, de nagyon is szerethető lények megelevenedéséről a sorozat rendezője, Jurik Kristóf és a gyártásvezető Molnár Ágnes mesélt a Médiatanács-blognak.
*
Az Egy kupac kufli Dániel András meséi alapján készült a KEDD Animációs Stúdióban. Hogyan jut el egy mesekönyv odáig, hogy adaptálják, és így megelevenedik animációban?
Molnár Ágnes: A Pagony könyvkiadó és a stúdiónk között együttműködés van. A Pagony évről évre felvet témákat, amik érdekesek lehetnek számunkra. Ennek alapján kerestük fel az írót, Dániel Andrást, és megállapodtunk vele. Jellemzően olyan könyveket keresünk, amelyek esetében írják és rajzolják is a könyveket, folytatásos történetekben gondolkozunk. Olyan történeteket választunk ki, amelyekben sok a fantázia, könyvben is jól fogynak, tehát van rá kereslet és – talán a legfontosabb – hogy látjuk rajta, animációban is „megél”.
Jurik Kristóf: A kuflik már mesekönyvben is tetszettek, és úgy gondoltuk, hogy feltétlenül érdemes lenne belőlük rajzfilmet készíteni, mert a meséknek van mondanivalója, a figuráknak közösségformáló ereje, mögöttük pedig egy egymást elfogadó világ tűnik fel.
M. Á.: A könyvek eredetisége rendkívül megnyerő volt. Kevés ennyire színes, vidám hangvételű és közben értékekben gazdag művet találni.
A rajzokat a könyveket író és illusztráló Dániel András készítette. Miként zajlott az együttműködés vele? Mennyire engedte, hogy beleszóljatok a meséibe?
J. K.: Mi a mesekönyv alapján véglegesítettük a figurákat és a környezetet, hogy azok a többszöri felhasználás, a „gyártás” során is mindig egységesen ugyanolyanok legyenek. Ennek a supervisora, ellenőre volt András, hiszen ezek az ő alakjai. Természetesen kikértük a véleményét a mesefigurák mozgásában, viselkedésében, ezt is vele együtt dolgoztuk ki.
M. Á.: Az alapot egy karakterbiblia jelentette, amit András készített.
J. K.: Olyan ez, mint egy műszaki rajz, ami rögzíti a figurák mozgásterét. A rajzfilm teljesen digitálisan készült, és forgatás közben végig ezekhez az alapokhoz illeszkedtünk. Az ugrálásról – mert ezeknek a lényeknek, a kufliknak nincs lábuk – több körben egyeztettünk, hogy kialakuljon mindegyik karakternek az ugrása. Mondhatni, hogy a könyvekben megismert alapszemélyiségeket az animációban még inkább kibontottuk.
Mennyire éreztétek könnyűnek vagy nehéznek a kuflik kész világába belekerülni, és ezen belül alakítani a történeteket?
J. K.: Úgy gondolom, ez az alkotóktól függ..
M. Á.: András és Kristóf hamar megtalálták a közös hangot.
J. K.: Valóban könnyen megértettük egymást. Jellemző volt a közös ötletelés. Volt, hogy a film egy-egy ötlete is változtatott a könyvön, és András a sorozat folytatásában alkalmazta a vonalat a sztoriban. Alapvetően viszont elmondható, hogy amennyire csak tudtunk, illeszkedtünk a könyv történeteihez, próbáltunk hűek maradni a szöveghez. Természetesen a kuflikat könyvben megkedvelő gyerekeknek sem szerettünk volna csalódást okozni. A film mint műfaj ugyanakkor indokolt néhány változtatást a történetben is. Ez leginkább úgy kell érteni, hogy egy-egy ötlet, ami nem volt benne a könyvben, az animációban megjelent. Vagy fordítva. A könyvet nem másoltuk, hanem filmnyelvre fordítottuk. Nagyon sokszor spontán jöttek az ötletek, és szinte egymásra licitáltunk. Nem emlékszem olyanra, hogy bármelyiküknek ne tetszett volna egy poén. Inkább az volt a jellemző kérdés, hogy a film szempontjából melyik a jobb, melyik maradjon bent. De a történetet előrevivő fordulatokra koncentráltunk. Fontos volt, hogy ne magunkat szórakoztassuk, hogy a történetmesélés ne csapjon át öncélú szórakoztatásba.
Ti miért szeretitek a kuflikat? Szerintetek miért érdemes bemutatni őket?
M. Á.: Tetszenek az abszurd humorú történetek és a stílusa, ami egyszerre természetes, magával ragadó, ám mindig tud újat mondani. A stúdióban a kuflik körül forognak a napjaink. Egész nap kreatív ötletelés zajlik, tényleg a kuflikkal kelünk és fekszünk. Teljesen a mindennapi életünk részévé vált, és ez azért lehet így, mert még a mi korosztályunk számára is van mondanivalója. Elsősorban gyerekeknek, az óvodás korosztálynak szól a mese, mégis úgy véljük, hogy bárki számára élvezhető.
J. K.: Ami engem megfogott a kuflivilágban, az a humora. Nagyon is tudatos döntés volt, hogy a könyv hangnemét az animációba is megpróbáljuk átültetni. A humor révén a történetek kilépnek a formából, és a kiszólások nagyon ülnek. Érződik, hogy András önmagát is szórakoztatta írás közben.
M. Á.: Nagyon fontos, hogy ezek a kiszólások nem a gyermekek háta mögött történnek, ők is értik már ezeket a gondolatokat. Nincs összekacsintás a kicsik háta mögött, ők is tudnak ezzel azonosulni.
Mennyi idő alatt lesz a mesealakokból rajzfilmfigura a gyakorlatban?
M. Á.: A könyv 2015-ben került először a kezünkbe, az első két rész 2016 közepére készült el. Ez a két rész ingyenesen megtekinthető a YouTube-csatornánkon is, mert fontosnak tartjuk, hogy kedvcsinálóként lehetőséget adjunk a gyerekeknek és szüleiknek a megtekintésre. A nyárra befejeződött az első évad, ami látható volt a televízióban, illetve átdolgozott verziója jelenleg is fut a mozikban.
J. K.: Tizenegy részt egy év alatt készítettünk el. A bő stáb több mint negyven fő volt, de a szűken vett kör, aki intenzíven foglalkozott a sorozattal, az mintegy tíz fő. Ebben benne van Dániel András, Scherer Péter, aki a hangját kölcsönzi a figuráknak és Alpár Balázs is, aki a zeneszerző és „hangdesigner”.
Az első két részt még Pálfi Szabolcs rendezte. Te, Kristóf látványrendezőként szerepeltél, ám a folytatásban elkészült tizenegy epizódra már előléptél rendezővé. Ennek mi volt az oka?
M. Á.: A rendezés egész embert kívánt ennél a sorozatnál. Fontos volt, hogy olyan munkatársunk vigye a kuflikat, aki végig velünk tud lenni. Szabolcsot egyéb munkák, feladatok máshova is szólították, ezért közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy olyan rendezővel vágunk neki a tizenegy résznek, aki kezdettől fogva jelen volt a projektben és végig is tudja csinálni.
Valójában mi a feladata egy rendezőnek egy animációs filmnél?
J. K.: Az egész produkció legkisebb területein is döntéseket kell hozni. Ez lehet akár egy geg, akár egy történetábrázolási kérdés, illetve a megvalósítást összhangba hozni a gyártási lehetőségekkel, figyelembe véve a saját korlátainkat. Irányítani kell a stábot, instruálni az animátorokat, megteremteni az összhangot, hogy egészben jól működjön az anyag. Persze onnantól kezdve, hogy a kuflik életre keltek, ez már nem olyan nehéz feladat, mert szinte „megmondják ők maguk”, melyik jelenetben hogyan viselkedjenek.
Scherer Péter zseniális hanggal viszi a meséket. Fontos volt a mesélői hangvétel? És mennyire volt nehéz őt megtalálni erre a feladatra?
M. Á.: Alapvető koncepció volt, hogy egy mesélőt szeretnénk, aki amolyan tréfás nagybácsiként elmondja a mesét a gyerekeknek. Tartottunk egy castingot, amelyre több színészt elhívtunk, és azt kértük tőlük, hogy hét karakter hangját hozzák. Péter már akkor olyan hangokat hozott, hogy egyértelművé tette a döntést.
Nemcsak Scherer nagyszerű, egészen megragadó a mese hangvilága. A gyerekek imádják a fura, színes zörejeket, zajokat, és ez erőssége a kufliknak. Ezeket milyen kreatív módon lehetett elérni?
J. K.: – Attól még hogy az életben egy jelenségnek egy hangja van, a mesékben nem kell lemásolnunk a valóságot, és szabadabban alkothattunk. A „hangfelelősünk”, Alpár Balázs nagyon tehetséges ebben és nyitott is az új dolgokra. A hangok önmagunkban is érdekesek, viccesek lettek, ez is humorforrását adta a mesének, és véleményünk szerint összességében a sorozat „brandértékét” is növelte.
Augusztusban a mozikba is bekerültek a kuflik. A filmet a televíziós verzió, a tizenhárom rész összefűzése adta ki, vagy egyéb változtatásokat is végrehajtottatok?
M. Á.: A mozi többet jelent a televíziós sorozat első évadánál. Egy „egész estés” film, történetek hetvenegy percbe fűzve. Már a projekt elején is alapvető szempont volt, hogy a magyar mozikba be tudjuk vinni a sorozatot, örülünk neki, hogy ezt sikerült megvalósítani.
J. K.: Országszerte több mint negyven moziban mutatták be a filmet, és még most is megtekinthető. Az a reményünk, hogy a kuflik igazi családi programot, amolyan ünnepséget jelentenek.
Úgy hírlik, lesz folytatás, lehetett hallani külföldi nyitásról is. Mit lehet erről tudni?
M. Á.: Ötvenkét részt szeretnénk készíteni a sorozatból. Azért is ennyit, mert ez egy fontos célszám a nemzetközi forgalmazáshoz, ennyi epizóddal lehet esély külföldre kikerülni. Arról még korai lenne beszélni, hogy milyen irányba, melyik országokba, de azért is szeretnénk ötvenkét epizódig eljutni, hogy erre legyen valós esélyünk.
A sorozatot két pályázaton is támogatta a Médiatanács, mi a véleményetek a Magyar Média Mecenatúra program rendszeréről?
M. Á.: A rendszer szerintünk nagyon előre mutató, de vannak korlátai, amiket jó lenne, ha levetkőzne. Például azon filmek esetében, amelyeknél van már referenciaanyag, segítség lenne minden pályázónak, hogy ezeket be tudják mutatni. A pályázati rendszer megújulása óta több korlátot észleltünk, különösen a feltöltő rendszer tekintetében. Jó, hogy sok minden digitalizálódott, ám például a DVD-ket és a blu-rayt továbbra is személyesen kell beadni, és nem tudjuk, megnézi-e bárki.
AZ ALKOTÓKRÓL DIÓHÉJBAN
Jurik Kristóf 1990-ben született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában animációt tanult, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán diplomázott. Azóta a KEDD Animációs Stúdióban dolgozik tervezőként, rendezőként. Mottója: „Az animáció a világ egyik legjobb dolga, mert bármilyen világot megteremthetünk!”
Molnár Ágnes 2014 óta gyártásvezető a KEDD Animációs Stúdióban. Főbb munkái: Egy kupac kufli; Siegfried; A walkür; Bartók Plusz Operafesztivál – Bartók-maraton; KEDDvencek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 38-41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13371 |
