Kovács Patrik
Elle – belga, francia, német, 2016. Rendezte: Paul Verhoeven. Szereplők: Isabelle Huppert, Laurent Lafitte, Anne Consigny. Forgalmazó: Bontonfilm. 126 perc.
Pályája alkonyán Paul Verhoeven újra meglelte gyökereit: az Áldozat? a rendező korai, Európában fogant és többszörösen tabusértő „szerelmi” históriáinak (Török gyümölcsök, Forró verejték, A negyedik férfi) örököse. Ennek ígéretét rögtön a megrázó nyitány felcsillantja: a középkorú főhősnőt, Michelle-t (Isabelle Huppert) otthonában megtámadja és bestiálisan megerőszakolja egy símaszkos betörő, ám az asszony ahelyett, hogy értesítené a rendőrséget, halálos nyugalommal folytatja napi rutinját. E bizarr alapszituáció nem hagyományos thrillernarratívát eredményez, hiszen az elkövető kilétére idejekorán fény derül, s Verhoeven a második játékrészben immáron ragadozó és prédája lélektani hadviselését állítja a középpontba. A hűvösen pragmatikus Michelle ugyanis élvezni kezdi a kétes gyönyört, s veszedelmes hatalmi játszmára invitálja partnerét.
Verhoeven ezúttal is a metsző társadalomkritika szolgálatába állítja a bűnügyi motívumokat. Férfi és nő örök, ádáz párharcán keresztül a szexuális kapcsolatok modern, sötét vágyaktól terhelt szövevénye rajzolódik ki, a direktor azonban nem gazdagítja új elemekkel a témáról szerzett ismereteinket. A főszereplő és erőszaktevője vetélkedését kidomborító számos metafora (a szárnyaszegett verebet elejtő macskától a perverz videójátékon át a férfi tudatalattiját jelképező pincéig, ahol a felek sort kerítenek az egyetlen, igazán felszabadult intim együttlétükre) pedig szinte már közhelyek tűzijátékának tűnik. Az Áldozat? ugyanakkor egyoldalúan feminista nézőpontot érvényesít: a Michelle-t körülvevő férfiak vagy szimplán gyenge jellemek (mint hősnőnk eltékozolt életű ex-férje és mamlasz fia), vagy fékezetlen agresszivitással palástolják sebezhetőségüket (akár Michelle támadója vagy tömeggyilkos apja). Hozzájuk mérten a protagonista némileg megnyerőbb karakter – Huppert alakítása szenzációs –, hiszen roppant közönyét múltbéli traumák magyarázzák, másrészt a film végén kísérletet tesz tágabb környezete kusza viszonyainak elrendezésére.
A film által exponált életközépi válság és a párizsi középosztályt pellengérre állító, fullánkos társadalmi szatíra sokkal izgalmasabbak, mint a harmatos bűnügyi szál, egyszersmind a néző számára is könnyebb azonosulási felületet kínálnak. Verhoeven kaján élvezettel leltározza a társas kapcsolatokat mérgező jelenkori rákfenéket: a fiatalságkultuszt, a generációs szakadékokat, a meglett harmincasok krónikus infantilizmusát és a megátalkodott vallási bigottságot. Akkurátus karakterrajzokat – a főhősnőt leszámítva – ugyan nem kapunk, ám a Michelle körül csoportosuló karikatúra-jellemek összjátéka, s az őket övező megveszekedett irónia képes ellensúlyozni az Áldozat? csiszolatlanságát.
Extrák: Hatalmi játszma – így készült a film; Egy ikon ünneplése – az Amerikai Filmintézet tiszteleg Isabelle Huppert előtt; mozielőzetes.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13352 |
