Turcsányi Sándor
Lédererné, Lédererné, mi van a bőröndben? Vígjáték.
Mint a filmeken: két idegen a vonaton. Két idegen utazik a vonaton: mint a viccekben. Az egyik idegen szép. Szemben velük idős úr, akár Hitchcock is lehetne. A bőrönd a polcon, jön az alagút. A vígjáték nem pontos megjelölés, inkább vicces mozit láthatunk. Az első osztályon másodosztályú amerikai komikusok harmadosztályú vicceket sütnek el egy fapados euro-hakni állomásai között. Róma, Monte Carlo és kishíján Madrid.
Az alagút után nagy meglepetés: a bőrönd még mindig a polcon van. Merő tévedésből egy másikat dobtak ki a vonatból. Hát nem ismerős? A kisujjból kirázott gegek (anatómiai tájékozatlanság: sokkal inkább a könyökünkön kijövő) folyamatos ismételgetésével vél megfelelni a film a paródia műfajának. Mindezenközben – minő szégyen! – a kritikus is föl-fölkacag. A több hülyeség mindig szórakoztató, még akkor is, ha az önérzetes alkotó öniróniának akarja eladni.
A nagy fellépés a Grand Casinóban van. Kívülről kicsi ibusz (a tájkép a Forma 1 versenyek hátterét idézi), belül a dús nyeremény. Az amerikaiak mindig, mindig nyernek. Dől a lé (a szirup). A film befejezése Agatha Christie-re utal, a franciás felügyelő összeboronálja a szerelmeseket. Minden szereplő megtalálja a maga párját. Páratlan megoldás: akinek még nő sem jutott, az a gyilkos.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1333 |
