Huber Zoltán
Stratton – brit, 2017. Rendezte: Simon West. Írta: Duncan Falconer regényeiből Warren Davis. Kép: Felix Wiedemann. Zene: Nathaniel Méchaly. Szereplők: Dominic Cooper (Stratton), Gemma Chan (Aggy), Austin Stowell (Hank), Tyler Hoelchlin (Marty). Gyártó: GFM Films. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 94 perc.
Bár az akciófilm hagyományos mintázatú egyedei lassan teljesen kiszorulnak a multiplexek kondícionált levegőjű élőhelyeiről, az ősrégi paneleket a műfaji evolúció egyelőre csak az első ligában szelektálta ki. A hatalmasra hízó franchise-univerzumok, adaptív hibridek és tarka metairóniák ugyan a második vonalba is lehatoltak, ám ott még békésen megférnek a zsáner klasszikus felépítésű darabjaival. A B-kategóriában mintha létezne egy olyan alternatív idősík is, ahol örökké 1989-et írunk. Jöhetnek az újabb platformok, trendek és divatok, a vintázs akciófilmek meglepően kitartó rajongótábora itt mindig találhat magának prédát, ha egy jól bevált robbanós-verekedős-üldözős attrakcióra éhezik.
Bajtársát elveszítő őrnagy, biofegyvert meglovasító ellenfél, árulások és egyre hevesebb párbajok – ha a Strattonban nem tűnnének fel drónok, laptopok és mobilok, a szigorúan kilencven perces hajsza végén automatikusan visszacsévélnénk a nem létező szalagot. Egy tökéletesebb világban persze az egykori brit kommandós regényciklusából átemelt hős bőrében a fiatal Seagal gépfegyverezné le az ex-titkosügynök orosz gonoszt, akit persze Dolph Lundgren alakítana. Ezt leszámítva nem lehet ok a panaszra, mert szinte minden pontosan olyan, mintha a téka második polcáról akadt volna a kezünkbe a film katonásan vonzó tokja. A rendező Simon West rutinosan mozog a terepen, a Con Air és a Tomb Raider után különféle Statham-produkciókat és a Feláldozhatók második felvonását is ő vezényelte le. Ki tudja, ha Henry Cavill nem száll ki a forgatás előtt és egy kicsit is izgalmas forgatókönyvet kap, West talán képes lett volna tartani az életmű eddigi színvonalát. A stáb a kötelező színvonalat persze most is hozza, a látottakat mégis csak azok tudják értékelni, akik a természetes műfaji szelekció áramvonalas túlélői helyett inkább a rezervátumok eltunyult élővilágában szeretnek gyönyörködni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13323 |
