Barkóczi Janka
Győrffy a kortárs film javából válogatta kritikáit.
Filmkritikák gyűjteményes kötetei kapcsán az első kihívás, amivel az olvasó szembesül, hogy magát a műfajt kell valahogyan elhelyeznie. Miért érdemes kritikákat olvasni évekkel azok megjelenése után? Hogyan mutathat túl önmagán egy szöveg, melynek egyik jellemzője éppen az, hogy a művel való első találkozás lenyomata? Egy ilyen vállalkozás leginkább akkor időtálló, ha a cikkeknek saját irodalmi értékük van, vagy a gyűjtemény darabajai együtt és egymás mellé helyezve olyan összefüggésekre mutatnak rá, melyek új felismerést jelentenek. Győrffy Iván tisztában van ezzel, és ennek megfelelően állítja össze a most megjelent válogatást: hatalmas anyagból gazdálkodva, elsősorban az alkotói életművek szempontjából próbálja megrajzolni az ezredforduló utáni, talán még le sem zárult időszak kor-portréját.
Az élet kísértése több mint félszáz film részletes elemzését tartalmazza a kétezres és kétezer-tízes évek bemutatóiból. Az impozáns együttes egyes szövegeinek első közlője nagyrészt a Mozgó Világ, esetenként a Pannonhalmi Szemle vagy a Filmvilág. A szerző kiemeli, hogy az elemzések tárgyát munkája során általában szabadon, maga választotta, ezért tudatosan olyan mozgóképeket helyezett előtérbe, melyeket „jellemzőnek, újszerűnek, a kollektív emlékezetben megőrzésre és továbbgondolásra alkalmasnak” talált. A könyv két első része és számos alfejezete az emberi viszonyok ábrázolását járja körül a képzelet és valóság, hétköznapi kínok és bűnök, szélsőséges érzelmi állapotok és egyéb egzisztenciális szempontok alapján. A harmadik nagyobb egység, mely talán a legeredetibb a gyűjteményben, elhagyja a társadalmi lét nézőpontját. A civilizációra leselkedő veszélyeket, a filmekben megjelenített genetikai dilemmákat, és olyan speciális, általában méltatlanul héttérbe szorított műfajokat tárgyal, mint például a természetfilm. Az elemző, szintetizáló gondolkodás egyébként is nagy erőssége a szerzőnek. Kifejezésmódja tiszta és gördülékeny, témáit fontos filmtörténeti adalékokkal egészíti ki. A minőségi ismeretterjesztés, melyet már-már stílussá emel, könnyed, de tartalmas élménnyé teszi a kötetet. A mellékletben remekül használható film- és névmutató található, amire a célirányosan kutató olvasónak kimondottan szüksége lehet.
A feldolgozás során ugyanis a széttartó válogatás jelenti az egyedüli nehézséget. A heti premierek közül kiemelt rendezők és műveik bemutatása olyan tág térbeli és kulturális skálán mozog, hogy hiába az átgondolt szerkesztés és a sokatmondó fejezetcímek, a fókusz így is kissé esetleges. A kritikus arról írhatott, amit a forgalmazás esetlegessége sodort egymás mellé, a nemzetközi mezőnyből felbukkan többek között Roman Polanski, Clint Eastwood, Thomas Vinterberg, Michel Gondry, Ang Lee, Wes Anderson, hazai pályáról pedig Kocsis Ágnes, Szász János, Groó Diana, de nem hiányzik Török Ferenc, Mundruczó Kornél és Nemes Jeles László sem. A választott alkotók között Woody Allen viszi a pálmát, akinek filmjeivel nem kevesebb, mint hat kritika foglalkozik, bár az kérdéses, hogy valóban a Kasszandra álmától a Káprázatos holdvilágig született munkák jelentik-e a rendező reneszánszát, és hogy tényleg ennyire meghatározzák-e ezek az utóbbi két évtized filmes trendjeit.
Az élet kísértése ajánlója szerint a szerző leginkább arra kíváncsi, hogy „mi az a közös téma, motívum, szemlélet, látvány és gondolat”, ami összeköti az egyes rendezői életutakat. A kötetet végigolvasva az derül ki, hogy éppen a tárgyalt alkotók kapcsán nem biztos, hogy van ilyen, de ez egyáltalán nem baj, és talán jól is van így. A bevezetőben szintén olvashatjuk, hogy már készül a gyűjtemény második része, ami a most kimaradt írásokat adja majd közre. Ebben a közelmúlt traumáinak, fontos társadalmi és történelmi folyamatainak mozgóképes feldolgozásáról lesz majd szó. Lehet, hogy szerencsésebb lenne ezúttal kevesebb, de koncentráltabb merítést nyújtani, hogy a cikkek (és filmek) közötti párbeszéd tényleg kialakuljon, és az egymás mellé helyezett írások ne maradjanak magas színvonalú monológok. A Saul fia, a Csak a szél és a Regina kritikák például remekül, sőt a mostaninál talán még jobban megtalálnák a helyüket az új összeállításban is.
Gondolat Kiadó, 2017.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13311 |
