Pápai Zsolt
The Blue Lagoon – amerikai, 1980. Rendezte: Randal Kleiser. Szereplők: Brooke Shields, Christopher Atkins. Forgalmazó: GHE. 104 perc.
A nyolcvanas évek nagy vihart kavart kultfilmjét nem csak entellektüel körökben volt mindig is menő bántani. Már a maga korában kitartóan támadták együgyű cselekménye és merész erotikája miatt, pedig meztelenségábrázolása aligha volt kihívó vagy tabudöntő: mai szemmel a kamaszodó Brooke Shields falatnyi hacukája, illetve a búvárkodásszekvenciák mégcsak frivolnak sem mondhatóak. (Ezzel szemben Louis Malle A kék lagúna előtt két évvel bemutatott Pretty Babyben valóban tabukat tiport meg, amikor a 12 éves – gyermekprostituáltat alakító – Shieldset anyaszült meztelenül mutatta, mégsem kapott megrovást a kritikusoktól, Roger Ebert maga védte meg a rendezőt a Chicago Sun-Timesban.)
Randal Kleiser direktor a Pomádé gigasikere nyomán kapott megbízást A kék lagúna megrendezésére, amely Henry De Vere Stacpoole azonos című, 1908-as regényének harmadik adaptációja lett. Szinte elképzelhetetlen, hogy miként fér bele annyi narratív klisé másfél órába, mint amennyi ebben a gyerek-robinzonádban van (hajótörés, cápatámadás, emberáldozatokat bemutató kannibálok, sikertelen távozási kísérlet a barkácsolt tutajon, obligát lubickolások a naplementében), és az alkotók a formát illetően sem kockáztattak sokat: a cselekményvezetés nyílegyenes, a képek pedig olyanok, mint a menő utazási irodák referenciaanyagai. (Igaz, a belsőkben egyedülálló képeket alkot Néstor Almendros, a kor egyik legkiválóbb operatőre, aki nem csak Rohmer és Truffaut állandó munkatársaként híresült el, de Monte Hellman és Terrence Malick mellett is dolgozott: a Mennyei napoknál kevés szebben fényképezett film akad a hetvenes évek Hollywoodjában.)
A kék lagúnát azonban nem igazán a szép képei teszik manapság is nézhetővé, inkább a két hős viszonyát színező idill és bukolika. Ehhez a szexualitás és a testiség diszkrét, naiv szemlélete is hozzátartozik, amelynek értéke mostanra, a bő négy évtizede tartó pornó boom tükrében, kiváltképpen megnőtt. Így közelíteni a szexualitáshoz manapság nem divat, ráadásul – malícia nélkül mondom – a film akár pedagógiai mintaanyagként is szolgálhat elemisták számára. A kék lagúna másfél órás szexuális felvilágosítás, és e nemben kiváló. Szexuális edukáció soha nem volt érzékenyebb és decensebb.
Extrák: Nincsenek.| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13296 |
