Billy Lynn’s Long Halftime Walk – angol–kínai–amerikai, 2016. Rendezte: Ang Lee. Szereplők: Joe Alwyn, Kristen Stewart, Vin Diesel, Steve Martin. Forgalmazó: SPHE. 113 perc.
A kétszeres Oscar-díjas Ang Lee-nél korántsem újkeletűek a labilis identitású figurák: forgasson bár melodrámát (Túl a barátságon) vagy szuperhős-fantasyt (Hulk), a hősben élő dualitás és az ennek nyomán születő vívódás a rendező visszatérő témája. A vívódó hős legújabb munkájában is feltűnik, a Ben Fountain azonos című szatirikus háborús regénye alapján készült Billy Lynn hosszú, félidei sétája azonban nem tartozik az életműve csúcsdarabjai közé.
2004-ben az iraki háborúból ideiglenesen hazatérő Bravo osztag katonai népszerűsítő turnén vesz részt. A 19 éves Billy-t (Joe Alwyn) háborús hősként tisztelik, miután videófelvétel készült őrmesterének megmentésére tett kísérletéről. A turné végén a Dallas Cowboys amerikai futballmeccsének félidei műsorán áll ki szerepelni a nyolctagú csapat. A film játékidejének zömében a show napján láthatjuk őket, Billy flashbackjei pedig rávilágítanak az Irakban történtekre.
A film legnagyobb problémája a forgatókönyve. A protagonista erőtlen, és a többi karakter is kimunkálatlan, egysíkú. A dialógusok műviek, számos szituáció kimódolt, keresett. Például nehéz komolyan venni a poszttraumás stresszel küzdő háborús hős és a film szerelmi száláért felelős pompomlány jelenetét, melyben a felek a „nehéz a dolga a katonának”-típusú közhelyektől hamar a lány szurkolói pályafutásához jutnak, majd áttérnek bizonyos hitbéli problémák megvitatására, hogy aztán a diskurzust – megismerkedésük ötödik percében! – egy aktussal zárják le.
Sok módon filmre lehet vinni a kortárs háborúkat, legyen szó kíméletlen, (ál)dokumentarista stílusról (Cenzúrázatlanul), a katona pszichéjébe betekintést nyújtó melodrámáról (Amerikai mesterlövész), akcióban bővelkedő, részletes és naturalista blockbusterről (A Sólyom végveszélyben), vagy lebilincselő, az iraki háborút a bombaszakértők szemszögéből – kis költségvetéssel – bemutató, végig feszült hangulatú alkotásról (A bombák földjén). Míg ezek valóban megmutatnak valamit a háború mocskából és borzalmainak nyersességéből, addig a Billy Lynnben a csekély számban előforduló iraki események túl sterilnek, mesterkéltnek hatnak.
A futballmeccs félidei showjában az osztagot díszként használó Destiny’s Child lép fel, de a kínos produkció, melyben a zenekartagok arcát végig takargatják, hiányérzetet kelt a nézőben. Ilyen a film egésze is: megvan benne a nagybetűs mondanivaló, amit sulykolnak is az alkotók alaposan, de valahogy hiteltelen az egész – csakúgy, mint az olcsó, sárga parókás Beyoncé-imitátor.
Extrák: Kimaradt jelenetek, werk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13295 |
