Géczi Zoltán
Monty Python and the Holy Grail – brit, 1975. Rendezte: Terry Jones, Terry Gilliam. Szereplők: John Cleese, Graham Chapman, Terry Gilliam. Forgalmazó: GHE. 91 perc.
Life of Brian – brit, 1975. Rendezte: Terry Jones. Szereplők: John Cleese, Graham Chapman, Eric Idle. Forgalmazó: GHE. 96 perc.
„Egy ponton szóba került, hogy legyenek inkább lovak, de ezt gyorsan elvetettük, mert arra gondoltunk, hogy viccesebb lenne nélkülük, és mert amúgy sem telt volna lovakra.” (Terry Jones) Lovak tehát nem kerültek (meglehet, a magyar fordítót kívánták ily módon megsegíteni), ahogy eleinte rendező sem akadt, hiszen a Pythonok elsősorban írók, másodsorban színészek voltak, számottevő direktori ambíció híján (végül Terry Jones és Terry Gilliam kapott kreditet); mindeközben a finanszírozók sem tolongtak, így végül kortárs angol rocksztárok (Led Zeppelin, Pink Floyd, Genesis) dobták össze a projekt költségvetésének érdemi részét. Az igazi pánik azonban a kaotikus körülmények között lezajlott forgatást követően bontakozott ki: a tesztvetítések lesújtó tapasztalatai miatt legalább tucatnyi alkalommal vágták és szerkesztették újra a befejezettnek gondolt filmet, a hivatalos bemutatót pedig az elkerülhetetlen kudarc biztos tudatában várták az alkotók, majd mély megrökönyödéssel vették tudomásul, hogy filmtörténeti klasszikust készítettek. Így lett szép, kerek a mese: a Monty Python nagyjátékfilmes szárnybontogatása sufnimódszerekkel barkácsolt remekmű, amelynek dramaturgiai esetlegessége és szegényes technikai kivitelezése nyers keretként emeli ki a kollektíva ragyogó intellektusát és egyedi stílusát.
Evvel szemben a négy évvel később készült Brian élete már kompozit anyag, tisztes forgatókönyvvel rendelkező, dramatizált vígjáték, amelyet nem éppen alaptalanul szokás a Pythonok legjobban sikerült filmjeként emlegetni. A rendezői széket egyéb jelentkezők híján Terry Jones foglalta el („Az összes munkát én végeztem, és cserébe azt kaptam, hogy folyton csak rinyáltak.”), aki képes volt kézben tartani a projektet, így – szemben a debütáló tétellel – a júdeai Brian sosemvolt csodatevéseit és mártíromságát megéneklő, mai szemmel nézve felfoghatatlanul provokatív mozi már korántsem tűnik szkeccsfilmnek. A csapat ez alkalommal is ragaszkodott a BBC-időkben kidolgozott, védjegyszerű munkamódszeréhez (a szövegkönyvet közösen írták, és hatan osztoztak negyvennél is több szerepen), a dobozba rakott mozgókép pedig közel négy évtized elteltével sem veszített varázsából: kortalan és kophatatlan, bármikor újranézhető, napi szinten idézett remekműként tisztelik és szeretik az abszurd humorra fogékony ínyencek.
A Monty Python fenti vígjátékai nem csupán borzalmasan szórakoztató, de helyi értékükön túlmutatóan felemelő és inspiráló mozik, egy olyan korszak hírmondói, amikor egy maréknyi zseni még lehetőséget kapott arra, hogy különösebb kompromisszumok nélkül vigye filmre totálisan eredeti és meglehetősen vad vízióját, a közönség pedig képes volt fel- és elismerni azt a minőséget, amelyet manapság már hiába vár el a stúdiófilmek által uralt zsánertől.
Extrák: Nincsenek. A két film két külön kiadvány.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13294 |
