Tüske Zsuzsanna
Baywatch – amerikai, 2017. Rendezte: Seth Gordon. Írta: Mark Swift és Damian Shannon. Kép: Eric Steelberg. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Dwayne Johnson (Mitch), Zac Efron (Matt), Alexandra Daddario (Summer), Priyanka Chopra (Victoria), Kelly Rohrbach (CJ). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 116 perc.
Az elmúlt néhány évben a ‘80-as, ‘90-es évek tévés sorozatlegendái közül az Álomgyár számos darabot szemelt ki arra a küldetésre, hogy aktuális sztárokkal, újragondolt, egész estés verzióban a jelen kor popcorn-közönségét is jóllakassa. A Miami Vice, A szupercsoport, vagy a Jump Street 21 remake-jei után a hollywoodi retro-hullám legutóbb Florida partjainál csapott fel: ezúttal az 1989-ben debütáló Baywatch, a duzzadó idomok, napcsókolta románcok és a mérsékelt izgalommal kecsegtető vízparti bűnügyek világa kelt új életre a mozivásznon.
Az hommage és a paródia határán egyensúlyozó alkotók David Hasselhoff közel kétméternyi bájgúnár sármját nyers szupererőre cserélték: Mitch Buchanon Dwayne Johnson szikla-testében afféle vízparti Thorként születik újjá és kel ki a habokból tökéletes testű amazon kolléganői társágában, hogy – hatáskörét túllépve – felvegye a harcot az öblöt kábítószerrel szennyező nagykutyákkal. Nem elég egy hataloméhes, ármánykodó szépasszony, Mitch egy másik púpot is kap a hátára: az önelégült úszóbajnok zsúrfiút, Matt Brody-t, akinek az alapoktól kell megtanítani, milyen is az igazi vízimentő.
A blődliben és a jól irányzott gegekben jártas Seth Gordon (Förtelmes főnökök) ezúttal sem tagadja meg magát: a túlzások és a parodisztikus ábrázolások tényleg friss vért visznek az ős-sorozat bárgyú alakjába, miközben a ‘80-as évek testkultuszának megidézése aktuálisabb és jövedelmezőbb, mint valaha – a gyúrós social media adoniszok és szilikon-turbózott Instagram dívák korában, akik az aktuális trend szerinti kötelező, piros egyrészes fürdőruha és fél tucatnyi hashtag segítségével maguk is instant Baywatch-sztárokká válnak. A húspiac tehát nem vész el, csak átalakul könnyed egyestés kalanddá, amelyben több önirónia és spiritusz van, mint egy lassított felvételben komolykodó szupertestben: de mindez így is csak egy gyorsan feledhető mozirandira futja.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 59-59. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13290 |