Margitházi Beja
Swinger – dán, 2016. Rendező: Mikkel Munch-Fals. Kép: Jacob Kusk. Zene: Flemming Nordkorg. Szereplők: Martin Buch (Adam), Mille Dinesen (Iris), Rasmus Botoft (Jörgen), Therese Damsgaard (Ingeborg). Gyártó: Meta Film / FilmFyn / Det Danske Filminstitut. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 99 perc.
Hiába koccannak elegánsan a kék-fehér nemesporcelán teáscsészék és ezüst evőeszközök a tengerparti fogadó emeleti étkezőjében, ha a hétvégéjüket fehér köntösben töltő dán felső középosztály megfáradt polgárai az alagsori, vörösben pompázó swinger-szobában sem találnak gyógyírt házassági- és életproblémáikra. A film író-rendezője, a tévésorozatokban is érdekelt dán Mikkel-Munch Fals ezúttal sem használ más módszert, mint hat évvel korábbi elsőfilmjében, a Kedves szomszédban: szétcsúszott, boldogtalan karakterek sorsainak puzzle-darabjaiból rak ki groteszk humorral átitatott tablót, a Swingerben mindössze a társadalmi osztállyal váltott szintet, illetve a midlife tipikus csapdájában (házasság, jó fizetés, sorház, kert, autó – és dögunalom) vergődő résztvevők problémái lettek nagyon hasonlóak. A régóta összejáró, tökéletesen össze nem illő párokból álló társaság patinássá avasodó víkendjeit ezúttal egy fiatal antropológus lány és zenész barátja váratlan megjelenése hivatott felforgatni, akik ugyan elsősorban megfigyelni jöttek, de beindított láncreakciók hatása alól természetesen ők sem vonhatják ki magukat.
Ebben a tisztességes iparos munkában gondosan adagoltak a fordulatok, működik a narratív és párkapcsolati dinamika, egyben vannak a karakterek, a jelenetek biztosan állnak a lábukon, ívelt a cselekmény, és jól megírtak a dialógusok – az összkép viszont, a vígjátéki helyzet mögött felsejlő drámai vonal ellenére, éppolyan halálosan unalmas, akár a szereplők élete. Hiába a skadináv mozi fajsúlyos alkotóinak (Bergman, Trier, Kaurismäki) halvány árnyéka, az amerikai független filmes (lásd Solondz) utánérzések, a festői környezet, a korrekt színészi alakítások, valamint az idézőjeles happy end, ha mindez együtt is kevés ahhoz, hogy valami többé vagy mássá álljon össze, mint ismerős klisék teljességgel érdektelen gyűjteménye.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13288 |
