Mozi

Elválaszthatatlanok

Benke Attila

Indivisibili – olasz, 2016. Rendezte: Edoardo De Angelis. Írta: Edoardo De Angelis, Nicola Guaglianone. Szereplők: Angela Fontana (Daisy), Marianna Fontana (Viola), Antonia Truppo (Titti), Toni Laudaido (Nunzio), Gaetano Bruno (Marco Ferreri), Gianfranco Gallo (Don Salvatore). Gyártó: Tramp Ltd., Medusa Film. Forgalmazó: Cinenouvo. Feliratos. 100 perc.

Fogyatékkal élőkről filmet készíteni egyszerre hálás és hálátlan feladat, hiszen a téma már önmagában hatásos lehet, ám az alkotók sokszor beleragadnak a giccses melodráma mocsarába. Így kevés jó drámával találkozhatunk ezen a terepen, a sokat méltatott Életrevalók mellett a belga Hasta la vista! és a magyar Tiszta szívvel a pozitív példák. Az olasz Edoardo De Angelis dramedy-je, az Elválaszthatatlanok is ezek közé szeretne tartozni: humoros formában mutatja be a csípőjüknél összenőtt ikrek, Daisy és Viola küzdelmét az olasz rögvalósággal.

Daisy és Viola különleges adottságából és gyönyörű énekhangjából próbál hasznot húzni édesapjuk. A férfinak kapóra jön, hogy a gazdasági válság elől a vallásba menekülő olaszok szabályosan szentként tisztelik lányait. A lassan felnőtté váló ikerpárra azonban egy napon felfigyel egy profi orvos, aki szerint a szülők állításával ellentétben probléma nélkül szétválaszthatók. Az ikrek makacs apja azonban nem áll kötélnek, így a testvéreknek kell előteremteni a pénzt műtétjükre, hogy végre önálló életet kezdjenek.

Az Elválaszthatatlanok kissé lassan indul be, Edoardo De Angelis műve csak a lányok nehézkes öntudatra ébredése után érik társadalomkritikus szatírává. Miközben Daisy és Viola megpróbálják összekaparni a pénzt, megismerjük a tengerparti olasz kisváros nyomorát. Don Salvatore, a helyi prédikátor ugyanúgy kihasználja a szegényeket, mint a Marco Ferreri névre keresztelt gazdag dzsigoló, aki a szegénysorból felemelt, testileg kizsákmányolt szexrabszolgái között szeretné tudni az ikreket, cserébe a pénzügyi segítségnyújtásért. Bár Paolo Sorrentino a tavalyi év legjobb olasz filmjének nevezte De Angelis művét, az Elválaszthatatlanok hiába mutatja be szatirikus stilizációval a kizsákmányolást, megható, de rossz értelemben melodramatikus fináléja kicsorbítja társadalomkritikus élét.