Baski Sándor
Slava – bolgár, 2016. Rendezte: Kristina Grozeva és Petar Valchanov. Írta: Decho Taralezhkov. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Hristo Namilev. Szereplők: Margita Gosheva (Julia), Stefan Denolyubov (Tzanko), Ana Bratoleva (Ani), Stanislav Ganchev (Misho). Gyártó: Abraxas Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 101 perc.
Ha Kelet-Európa sajátos társadalmi-közéleti viszonyairól kell mozgóképes lenyomatot készíteni, már nem csak a román filmesekre lehet számítani. A hasonló alkotói hitvallást képviselő bolgár Kristina Grozeva és Petar Valchanov első közös rendezése, A lecke (2014) egy fiatal tanárnő pokoljárásán keresztül adott helyzetjelentést a bolgár oktatási rendszerről, komoly morális dilemma elé állítva az elveit megtagadni kényszerülő főszereplőt. Az óra, amelyet szintúgy egy megtörtént eset inspirált, ismét egy kisember erkölcsi szakítószilárdságát – és nem mellesleg a hatalom arroganciáját – vizsgálja. Pályamunkás főszereplője szó szerint a társadalom peremén él, mégsem hezitál, amikor egy nap jelentős pénzösszeget talál a sínek mentén: egyből értesíti a hatóságokat. A közlekedésügyi minisztérium sajtófelelőse, Julia Staykova azonnal felismeri a helyzetben a PR-ziccert, előbb kamerák elé rángatja a hétköznapi hősként kezelt Tzankót, majd felutaztatja a fővárosba, ahol a miniszter ünnepélyes keretek közt kitünteti. A politikának természetesen csak addig van szüksége a férfire, amíg a vakuk villognak. A miniszter lehurrogja, amikor megemlíti neki az otthoni korrupciós ügyeket, később pedig hasztalan próbálja visszaszerezni az apjától kapott karóráját, amelyet a sajtóeseményen Staykova vett el tőle. A nő nem ismeri be, hogy elhagyta a családi ereklyét, sőt szóba sem hajlandó állni Tzankóval, aki egyre kétségbeesettebben bolyong a kafkai útvesztőben.
Az író-rendező páros nemcsak a bolgár Kohlhaas Mihály kisrealista portréját festi meg, de a gátlástalanság és a szervilizmus által működtetett politikai marketing világáról is dermesztően hiteles képet ad. Aki nem ura a szavaknak, az bukásra ítéltetett, az együgyű és erősen dadogó Tzanko itt fegyvertelennek számít, esélye sincs Staykovával, a vérprofi propagandistával szemben. A társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéhez tartozó férfi és a hatalmi, illetve kommunikációs elitet képviselő nő közti szakadék áthatolhatatlan; utóbbi az embert már nem, csak a potenciális PR-eszközt látja. Az óra keserű tanulsága, hogy egy erkölcsileg lezüllött, korrupt rendszerben a tisztességes magatartásért nemhogy jutalom, hanem egyenesen büntetés jár.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13281 |
