Buglya Zsófia
A fanyar értelmiségi komédia osztrák-német közönségsiker.
Kevés olyan osztrák játékfilm jut el a magyar mozikba, amelyik nem értelmezhető a nemzeti branddé érett feel-bad cinema hagyományán belül. A fesztiválfilmek forgalmazási előnyöket élveznek, vígjátékból viszont ritka az olyan darab, amelyik kellően szofisztikált tud lenni egy-egy nagy fesztivál számára úgy, hogy közben megmarad a műfaj keretein belül. Josef Hader Mérgezett egerével ez történt: a politikusságára büszke Berlinale versenyprogramjában mutatkozhatott be, ahol érezhetően a film társadalomkritikai dimenzióját szerették, mondván, „lakonikus humorral mutatja be, hogyan veszíthet talajt egy polgári élet – és hogyan lelhet egyensúlyra talán mégis”. Aki ezek alapján középfajú drámára, esetleg szatírára számít, csalódni fog. Kétségtelen ugyan, hogy Hader, a német nyelvterület egyik legjelentősebb komikusa kortárs témához nyúl kritikusan, amikor egy buborékban élő értelmiségi összeomlásának és kisszerű szabadságharcának történetét meséli el. Ám a film ettől még nem válik ambivalenssé, humora nem lép be az eldönthetetlenség felkavaró tartományába. Megmarad közönségbarát midlife crisis komédiának, amelyet a központi komikus figura – a haderi búsképű balfék – és a klasszikus vígjátéki fordulatok visznek előre.
Georgot, az önelégült zenekritikust váratlanul leépítik, amit képtelen elfogadni és természetesen otthon sem mer bevallani. Élettársa, Johanna terapeutaként dolgozik – közös otthonukban fogadja pácienseit –, mégsem ideális hallgatóság, mert mostanában csak a gyerekvállalás érdekli. Georg tehát kivár, alibizik, míg egy nap a vidámparkban bele nem botlik volt iskolatársába, aki hullámvasút-kezelőként dolgozik. Erich a maga meglehetősen csekély értelmével új „távlatokat” nyit Georg előtt. A vurstli felbukkanása és központivá válása a történetben érdekes és fontos momentum, hiszen a Prater Bécs és az osztrák film szimbolikus helye, az az ellenvilág, ahová a harmincas évek hősnői álmodozni, az új osztrák film hősei pedig leginkább tombolni jártak. Ez a mára auráját vesztett hely és benne a „Mérgezett egér” nevű kopott, kicsi hullámvasút Erich számára a remélt érvényesülés eszköze, Georg számára pedig a béke (zajos) szigete lesz. Kisszerű játéktér kisszerű hősöknek, akiket nagyszerű színészek alakítanak. A rendezőként most bemutatkozó Josef Hader az osztrák film legnépszerűbb sztárja, a vászonra vitt Wolf Haas krimik Brenner nyomozója, akit idehaza legutóbb Maria Schrader Stefan Zweig – Búcsú Európától című filmjében láthattunk egy komikusi vénájától távoli szerepben: az idős, kételyek közt őrlődő írót alakította zseniálisan. Georg Friedrich (Erich) a tompa indulatok mesteri megformálójaként írta be magát az osztrák film történetébe, úgy is, mint a Michael Haneke- és az Ulrich Seidl-univerzum visszatérő, nyugtalanító figurája.
A Mérgezett egér, amely a Berlinale-jelölés nélkül valószínűleg annak ellenére sem jutott volna át a Lajtán, hogy Ausztriában és Németországban hetek alatt kimagasló nézőszámokat ért el, arra mindenképp jó alkalom, hogy lássuk, az osztrák film jóval több az utóbb említett két kultikus szerző egyébként lenyűgöző életművénél. A kulturális örökséget kiaknázó, kosztümös művészéletrajzok (Klimt, Schiele, Mahler…) és a látványos, nemzetközi témákat feldolgozó dokumentumfilmek mellett a vígjátékok is erős pillérét képezik az osztrák gyártásnak. Ezek, legyen szó akár bűnügyi vígjátékokról vagy horrorkomédiákról, mindig a lokálkoloritból, a nemzeti kulturális toposzok kiforgatásából és kivált a dialektusból (a bécsi, a stájer, a felső-ausztriai stb. tájnyelvből) merítik erejüket – igaz, többnyire ez is zárja el őket a szélesebb közönségtől. Hader filmjének is a bécsiesség a kulcsa, neurotikus eszmefuttatásait – néhány Woody Allenhez méltó sziporkán túl – a Berlinben is egzotikusan csengő szófordulatok teszik emlékezetessé. De köszönhetően a történet egyszerű sablonjainak és a komikus aurájának, a Mérgezett egér mégsem szorul be az országhatárok közé. Hogy itthon sikere lesz-e, az nagyban függ a remélhetőleg frappáns fordítástól is. A cím – az eredetiben „vad egér”, ami egy speciális hullámvasúttípust jelöl – már telitalálat.
MÉRGEZETT EGÉR (Wilde Maus) – osztrák-német, 2017. Rendezte és írta: Josef Hader. Kép: Han Xiao-su, Andrea Thalhammer. Szereplők: Josef Hader (Georg), Georg Friedrich (Erich), Jörg Hartmann (Waller), Pia Hierzegger (Frau Johanna), Denis Moschitto (Sebastian). Gyártó: Wega Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 52-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13279 |
