Huber Zoltán
(Guardians of the Galaxy Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn. Írta: Dan Abnett, Andy Lanning képregényéből James Gunn. Kép: Henry Braham. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel (Groot). Gyártó: Marvel Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.
A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű, tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani, hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb tehetségeket.
A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig az újabb stáblistát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13257 |
