Varró Attila
The Zookeeper’s Wife – amerikai, 2017. Rendezte: Niki Caro. Írta: Angela Workman. Kép: Andrij Parekh. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jessica Chastain (Antonina), Daniel Brühl (Lutz), Johan Heldenbergh (Jan), Michael McElhatton (Jerzyk). Gyártó: Scion Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.
Tekintve, hogy manapság a klasszikus állatkertek egyre inkább az emberiség által kiirtásra ítélt állatfajok utolsó példányainak gyűjtőtáboraivá válnak, Diane Ackerman epizodikus dokumentumkönyve és az álomgyári adaptáció alaptémája a 2. világháború alatt zsidók menedékké alakult varsói állatkertről kényelmetlen párhuzamot von a két csoport között, amelyet a Caro-Workman páros munkája igen szerencsétlenül tovább is erősít. Nem csupán olyan bakikról van itt szól, mint a lágerfilmek fő vizuális toposzává vált táborkaput idéző állatkerti bejárat visszatérő képe vagy a bizarr elszólások a hősök részéről („éheznek, mint a patkányok”, „szappant főznek az állatainkból”), de túlzott hangsúlyt kap a ketrecekben gondozott menekültek passzivitása, katatón bábokká redukálásuktól a gettó ellenál lási harcának teljes kihagyásáig (noha a könyv épp annyi figyelmet szentel neki, mint a Honi Hadsereg – a filmben is helyett kapott – felkelésének).
A Menedék alkotónői azonban messze nem azt tekintik központi kérdésnek, hogy az állati sorba hajtott zsidóság emlékének (és migráns-áthallásainak) vagy napjaink globális bioholokausztjának szenteljék-e történelmi példabeszédüket, inkább a mű eredeti címéhez híven mindkettőt alárendelik az elnyomó férfihatalommal szembeszegülő női ellenállás fontosabb és időszerűbb témájának. Caro 2002-es elsőfilmjéhez, a Bálnalovashoz képest a rebellis serdülő lányt gondoskodó anyára cseréli (aki ki sem lép a házból bájos emlőskölyök nélkül a karjaiban), az elnyomó maori nagyapát zoológusból átírt náci parancsnokra, a patriarchátus prédáit pedig partra vetett cetekről részeg kanmurin lemészárolt nagyvadakra – az állatvilág változatlanul inkább eszköz, mint cél számára. Ezúttal azonban rács mögé zárva hitelességet és árnyaltságot az olcsó propagandafilmek teljes eszköztárát elszabadítja (lásd a bölényfedeztetés femináci jelenetét), többek között a hősnőre ruházva valamennyi dramaturgiai fordulópont érdemét (élen a légből kapott és értelmetlen thriller-fináléval) – így válik a Menedék a női akarat diadalává.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13186 |
