Kovács Kata
Adopte un veuf – francia, 2016. Rendezte: François Desagnat. Írta: Jérôme Corcos. Kép: Vincent Gallot. Zene: Fabien Cahen. Szereplők: André Dussollier (Hubert Jacquin), Bérengère Krief (Manuela), Arnaud Ducret (Paul-Gérard), Julia Piaton (Marion), Nicolas Marié (Samuel). Gyártó: Nac / Someci / TF’ Films. Forgalmazó: MTVA. Feliratos. 97 perc.
Az európai midcult különös vonzalmat érez a lakóközösségek sorsát felfedő komédiák iránt, elég csak a Lakótársat keresünk-filmekre, vagy a nagysikerű Anna Gavalda-adaptációra (Egyedül nem megy) gondolnunk. Utóbbi alapképletét szinte szóról szóra mondja fel François Desagnat legújabb filmje, melyben ugyancsak négy, igen különböző személyiség találkozik, ám itt nem szerelmi szál, hanem mély rokonszenv szövődik közöttük. A rendező korábbi filmjei közül a hazánkban is bemutatott Mint(a)apa épp úgy a generációs ellentétekből indul ki, mint a mostani film: a Háziúr kiadó idős, magányos orvosa egy véletlen folytán kiadja lakása üres szobáit egy húszas éveiben járó lánynak, egy pályája elején járó ügyvédnek és egy szintén fiatal ápolónőnek. A négy szereplő közötti konfliktusok fő forrása mégis inkább a különböző temperamentumokban, mint a korkülönbségben rejlik: ahogy a konformista, közönségbarát vígjátékokból tudjuk, itt is mindenki kicsit más, mint amilyennek elsőre mutatja magát (a konszolidált úr nagyon is vagány, az excentrikus vadócnak érző a szíve, stb.). A film ötödik főszereplője, a parkra néző lakás, a klasszikus, párizsi nagypolgári otthon hatalmas ablakaival, mindig behúzott vastag függönyeivel – amely nem csak értékes, de olcsó elemekkel is tömve van, mint ahogy a filmben is avíttan elegáns és fiatalosan bóvli fordulatok váltakoznak egymással.
A háziurat alakító André Dussollier a francia film veteránja (filmográfiája Truffaut-tól Resnais-n át egészen az Amélie csodálatos életéig röpít), és pontosan úgy őrködik a hozzá képest zöldfülűnek számító színészfiókák fölött, ahogy az általa alakított háziúr odafigyel a szinte családjává növő lakóközösség minden tagjára. A Háziúr kiadó legnagyobb erőssége a színészek közötti összhang, ami az igényes, bár korántsem hibátlan rendezéssel együtt pontosan azt a végeredményt hozza, amit várunk: önfeledt, minden komplikációtól mentes szórakozást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13185 |
