Tamás Amaryllis
A képregény-rajzoló, színdarabíró Gérard Lauzier a kilencvenes évek „Házibuli”-szerű nevelődési regényét forgatta le a Mauritius-szigeteken, a tizenötével belga gimnazista Marie Gillain és az élete első apaszerepét domborító Gérard Depardieu főszereplésével. Depardieu a 90-es Cyrano és a 92-es Kolumbusz-alakítás közti időben játszotta el a szentimentális, melankolikus André figuráját, elegáns gesztussal „ki hívásnak” titulálva a feladatot. A Le Point interjú-kérdésére, hogy tudniillik az-e a témája a forgatókönyvnek, hogy milyen fájdalmat érez egy apa, amikor látja felnőni, kirepülni a lányát, a színész így válaszolt: „nem, inkább annak a fájdalma, ahogy az ember önmagát látja elmenni.”
A kettős jutalomjáték csak kerete a pajzán komédiázó kedvvel palástolt bölcs élezés emberismeretnek. A házsártosságra, hisztériára hajlamos Gargantua-atya és habókos-hazudós gyermeke a kiborulásig cserélgetik egymás előtt maszkjaikat. A kétségbeesés, hogy elveszíthetik egymást, új, eddig ki nem próbált játékterepet kínál: a cinkosságét, – a méltóság megőrzésének lehetőségéért. Köldökzsinór-családból felnőtt családdá válnak: a féltékenységet, a görcsös „betartást” felváltja az elfogadó, féltő szeretet. A tudás, hogy nemzedékek kapcsolata is lehet varázslat és menedék. S hogy mindez nézhető, azt az „eszköztelenségnek” nevezett érzékeny-finom mímes komputernek köszönhetjük. Vásári komédiában legalábbis szokatlan technika.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1318 |
