Barkóczi Janka
On the Milky Road – brit-amerikai, 2016. Rendezte és írta: Emir Kusturica. Kép: Martin Sec és Goran Volarevic. Zene: Stribor Kusturica. Szereplők: Emir Kusturica (Kosztya), Monica Belluci (Neveszta), Sloboda Micalovis (Milena), Maria Darkina (Luna). Gyártó: BN Films –Pinball London. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 125 perc.
A hosszú szünet után újra nagyjátékfilmmel jelentkező Emir Kusturica mintha érzéketlen lenne az idő múlásával szemben. Bár a filmjeiben a 80-as évek óta megénekelt háborúk, tájak és népek sokat változtak, ő pedig már rég a Balkán moziveteránjává őszült, legszívesebben most is a lobogó hajú délszláv fenegyerek szerepében tetszeleg. A Tejben, vajban, szerelemben egy korábbi szkeccsfilm, a Words with Gods (2014) egyik kompakt epizódjának továbbgondolása, ám maga is meglehetősen szkeccsszerűre, vagy inkább kaotikusra sikerült. A rendező által játszott Kosta, a tejesember, és az üldözői elől bujkáló szerb-olasz szépasszony (Bellucci) mágikus realista szerelmi története egészen pontosan olyan, mintha az életmű könnyen forgatható, képes kisenciklopédiája lenne. Mindazt megtaláljuk benne, ami korábban egyszer (vagy többször) már működött, vagyis fegyverropogástól szerencsétlenre és/vagy komikusra rajzolt roma figurákig, delejes viharban repkedő menyasszonyi fátylaktól csodálatos állatokig bármit, ami valaha védjeggyé vált, amiért korábban több földrész cinefiljei őszintén lelkesedtek. Aminek viszont nyomát sem találjuk, az az eredetiség, a gondolat és a szív, mintha a végeredmény csupán egy adott elemeket véletlenszerű kompozícióba rendező mozgóképes kaleidoszkóp terméke lenne. A mátkapár menekülésére épülő forgatókönyv zavaros, a tempó rossz, a zenét jegyző Stribor Kusturica szólamai az emblematikus elődök, főleg Goran Bregović dallamainak utánzataként, üresen konganak. Sehol az A papa szolgálati útra ment érzékenysége, a Cigányok ideje varázslata, az Underground monumentalitása, hiányzik minden, aminek ízlésével és erkölcsi tartalmával lehetett ugyan vitatkozni, de ami a maga nemében mégis páratlannak számított.
A felütés szerint a film három igaz történetet és a fantáziát keveri össze, de a végeredmény szempontjából ezek aránya és határa tulajdonképpen lényegtelen. Az élmény leginkább abban a benyomásban sűrűsödik össze, miszerint egy olyan Kusturica-filmet láttunk, amely elsősorban csupán lötyögős paródiája egy Kusturica-filmnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13176 |
