Sepsi László
Personal Shopper – francia-német, 2016. Rendezte: Olivier Assayas. Írta: Olivier Assayas. Kép:Yorick Le Saux. Zene: Armand Amar. Szereplők: Kristen Stewart (Maureen), Anders Danielsen Lie (Erwin), Lars Eidinger (Ingo), Sigrid Bouaziz (Lara). Gyártó: CG Cinéma, Vortex Sutra. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 105 perc.
A képmások, alteregók, tükörjátékok és kibillent női identitások mentén épülő Olivier Assayas-életműben eleve rejlik valami jellegzetesen gótikus, így A stylistban az a legmeglepőbb, hogy a francia rendező harmincéves pályája során még csak most érkezett el odáig, hogy vászonra vigyen egy hagyományos kísértettörténetet. Az már kevésbé üdvös, hogy a mívesen kidolgozott Sils Maria felhői után A stylist legjobb esetben is csupán zilált ujjgyakorlat, amely hiába veszi katalógusba az elmúlt két évszázad gótikájának néhány legvirulensebb motívumát – mint egy családtag halála és az ehhez kötődő gyászmunka vagy a labilis fiatal lányt manipuláló evilági és túlvilági(?) erők –, végül az összehordott anyagból nem sikerül felépítenie a saját autentikus kísértetkastélyát. Assayas az elérhetetlen bizonyosság keresésében emeli ki a gótikus horror afféle esszenciáját: az újra egy nála idősebb sztár segédjét alakító Stewart nem csupán halott testvérétől vár valamiféle jelet a túlvilágról, de bizarr epizódokkal tarkított tengődése a párizsi divatvilág bugyraiban ugyanennyire egy identitásválság jele.
A rendező korábbi munkáinak hősnői gyakran váltak egy tükörjáték részeseivé, amelyben képmásuk – legyen egy filmszerep vagy egy másik nő – egyszerre biztosított szerepmintát és ellentétpárt. A stylist címszereplője ikertestvére halálával vagy a szinte csak fantomként létező munkáltatójával ezt a viszonyítási pontot veszíti el, ezen a szakadáson keresztül törhet be életébe a kapcsolatteremtés kényszere (szeánszokon, elcsent ruhák felpróbálásán és sehová sem tartó cseteléseken keresztül), illetve a modernizált gótika szolid paranoiája. De ugyanez az identitásválság maga alá temeti a film egészét – a hol halovány kísértethistóriába, hol kiszámítható pszichothrillerbe átbillenő karakterrajz alig képes feszültséget csiholni a zsánerfilmes kitérőkből, így a stylist szenvedéseinek szemlélése mindinkább egy elnyújtott kukkoláshoz válik hasonlatossá. Assayas kétségkívül végigvisz egy imponálóan perverz koncepciót azzal, hogy nézőjét a védtelen nő után leselkedő szellem pozíciójába kényszeríti, ám épp arról mond le, amire hősnője olyannyira vágyik – az érdemi kapcsolatteremtésről vászon és külvilág között.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13175 |
