Turcsányi Sándor
Kültelki gyermekkorom kedvenc „filmcímei”: A vak asszony visszanéz, Véres lábnyomok a levegőben. Meg Az özvegy tehén bosszúja, ki gondolta volna, hogy ezt majd egyszer látjuk még.
Most. Két, tíz-tizenöt percig izgalmas amerikai színésznő (sztárjelöltek: egyik szőke, másik barna) kábé kétórás viadala. A cél egymás lerombolása, illetve a néző épülése.
Amerikai mintacsalád egy fogpaszta-poszterről (falvédőről): velejéig hűséges férj, asztmás asszonyka és a kis Barbie, a ma született (G. I.) Joe. A jóindulatú, ámbár teljesen degenerált néger szolga és a gyanús dadus.
Csak a szereplőknek gyanús, a nézőnek nem. Neki meg van mondva fehéren-feketén: hamis a dada. A bajok régebben kezdődtek, még a kis G. I. születése előtt. A szent család együttes erővel följelentette a nőgyógyászt, mert az nem kesztyűs kézzel bánt a várandós anyukával. Erre föl más szülők is panaszt tettek a szatirikus doktor ellen, aki ijedtében jól főbelőtte magát. Ezzel a dolgok elrendeződni látszottak, mindenki boldog lett, illetve megboldogult, a kéjgyógyász terhes özvegye elvetélt. Hát nem szép?! Jólesik leírni: és ez még csak az első öt perc.
A többit már sejthetjük. A kéz, amely a bölcsőt ringatja mindezek ellenére megteszi a magáét. Lassan elszenderedem, s ha követem a film szellemét, álmom lidérces bár, de örök.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1315 |
