Turcsányi Sándor
Felébredni. Hajnalban, valami izzasztó rémálomra. Rágyújtani. Vakon motozol, a cigarettás doboz megvan, az öngyújtó nincs sehol. Kiszédelegni a konyhába gyufáért.
Az öngyújtót gyufával helyettesíteni – Brian De Palma tudta ezt remekül. Valaha.
Malone halála. Ha még emlékszünk az Aki legyőzte Al Caponét című film e kulcsjelenetére, tudhatjuk, iskolázott rendezőről van szó. Hitchcock míves öngyújtóját cserélte egyszerű, minden szállodai portán, kocsmában, trafikban kis tálcán megtalálható, ingyen elvehető, még csak nem is dobozba rakott, csupán összehajtott kartonba öltöztetett gyufára. Vérlázító, pimasz szerénység, büszke önvallomás: én azért tudom, mitől döglik a légy. Ha nem hiszed, eredj, nézd meg, a következő jelenetben még tovább megy. A gengszterfilm közepébe odalöki az odesszai lépcsőt, még egy matrózt is kerít.
Brian De Palma, aki pályája korai szakaszán amolyan szegényemben ijesztgetőjének indult, nemcsak sejtetni engedte, de alighanem maga is belátta: mindent tud, és ezt meg is akarta mutatni. Precízen sorolni kezdte az amerikai alapműfajokat: gengszterfilm (a fent említett), Vietnam-film (A háború áldozatai), Wall Street-film (Hiúságok máglyája). Ezek ismeretében azt gondolhatnánk, most western vagy road movie következik.
De nem. Visszatérés a már megtörtént dolgokhoz. Nem ügy, így megy Nietzsche óta. Megint ijesztget. Am e legsúlyosabb teher alatt most megroggyan Pálmánk. Opusza a tudathasadásról s a bennünk lakó gonoszról saját tételét igazolja, a filmen is felülkerekedik a rossz.
Ám mégis kérem, épp a korábbi kellemes emlékek miatt, kedves néző, nézze ezt el neki. De meg a világért sem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1313 |
