Schubert Gusztáv
„Mikor anyából földre tettek, hová keverték röptömet? (W.S.)”
A cirkusz ugyan örök, mert a gyermekit célozza meg és találja meg bennünk, de mint minden művészet, ez is elöregszik, és időről időre új stílust, új nyelvet kell keresnie, amin át szelleme újra hitelesen kifejeződhet. Hogy miben is áll a titok, amivel már apró gyerekkorunkban elbűvölnek bennünket a porond és a trapéz virtuózai? A hívószavak: a mese, a humor és a szabadság. A cirkusz az első és életre szóló tapasztalásunk arról, hogy két világ létezik körülöttünk, egy kötelességekkel, parancsolatokkal, kegyetlenséggel, betegséggel és bánattal teli, de legalább is szürke és unalmas valóság, és mindezek mögött ott rejtezik egy színes és szabad mesevilág. Aki ezt tudja és magával viszi a felnőtt korába, már nem elveszett ember.
Halász Glória rendező (Vasfüggöny, Dr. Lala) dokumentumfilmje, a Mi ez a cirkusz? épp ilyen fiatalokról szól. Amióta a cirkusz varázsgömbjében 4-5 évesen megpillantották a sápadt realitáson túli izgalmas álomvilágot , nem bírnak, nem is akarnak szabadulni a bűvöletből, sőt mindent feltettek rá, hogy bármi áron eljussanak e csodaországba. A film hat fiatal artista portréja, akik nem csak, hogy cirkuszosok lettek, de egy ma már világhírű magyar cirkusztársulat, a Recirquel Újcirkusz Társulat főszereplői. Hogy mi is az „újcirkusz”, azt Vági Bence, a társulat alapítója, művészeti vezetője, előadásaik írója és rendezője világosan összefoglalja a filmben: „A történetmesélés a legfontosabb, mert a történet az, amivel az emberek szívében el tudunk ültetni gondolatokat. Ha nincs történet, hanem csak trükk van, mint a klasszikus cirkuszban, akkor csak egy effektet adunk, ami mindenkit ámulatba ejt, mégsem adunk olyan többletet, amitől megváltozik a mindennapunk, megváltozik bennünk egy érzület, egy gondolat.”
A Mi ez a cirkusz? nagy erénye, hogy rendezője kikerüli mindkét csapdát, amely egy ilyen sikersztori filmezésekor fenyeget. Nem misztifikálja sem a művészt, sem a sztárokat. A színpadi csodához nélkülözhetetlen, de nem elegendő a tehetség; vérrel, verítékkel, törött bordákkal, szakadó izmokkal, magánnyal, rengeteg lemondással kell fizetni érte. Ákos, Ricsi, Renátó, Áron, Zsanett, Leonetta mondataiból kiderül, egyikük sem tartja magát szuperembernek, legfeljebb akaraterejüket, elszántságukat érzik átlagfelettinek. Az üres és semmihez sem értő celebek korában különösen szimpatikus ez az egyensúlyban tartott szerénység és öntudat.
A klasszikus bonmot – „a zseni 1% tehetség és 99 % szorgalom” – persze minden művészetre elmondható, az újcirkusz többlete, mint Vági Bence hangsúlyozza: „Az, hogy valaki az életével játszik, miközben történetet mesél, azért nem mindennapi dolog…. Erre még a mozi sem képes, mert hiába repülnek a szuperhősök …, az a filmvásznon marad, és nem mászik le a valóságba.” A moziban persze a hitelességnek más forsza van, mint a színpadon, az artisták valós teljesítménye a lefényképezett produkcióból nem jöhet át száz százalékosan, ezért jó döntés, hogy csak villanásnyi jeleneteket látunk a színpadi előadásokból: a Recirquelt élőben kell nézni.
A felkészülés folyamatának krónikája korántsem olyan drámai, mint mondjuk Fellini széthúzó, marakodó zenekaráé (Zenekari próba, 1970). Ez a társulat összetartó csapat, nincs helye az intrikának, mert az itt tényleg életveszélyes. A Recirquel próbáit három éven át követő stáb ugyanakkor nagyon közel jutott az edzésen, színpadon életüket is kockáztató artisták szeretetre méltó egyéniségéhez.
A film legnagyobb értéke ez: csak ámulunk, hogyan egyszerre lehet csodás produkciót elővarázsolni a semmiből, a lepusztulásból, a nyavalygás és gyűlölködés romboló légkörében, úgy hogy közben az artisták a cirkusz kupolája alatt sem nem tanácstalanok, sem nem pökhendiek, hanem teljesen normálisak, és mintha mi sem lenne természetesebb, fölöttünk repkednek a gravitációval szembeszegülve.
Ez a mai magyar nehézkedésben nem egyszerűen (új)cirkuszi produkció és (világ)sikeres start up, hanem új életérzés. Amit a dokufilmet megszakító játékfilmes epizódok egyértelműen felerősítenek: az artisták belakják a várost, a csepeli szabadkikötő daruján függeszkednek, az északi vasúti összekötő hídról pörögnek a mélybe a derekukra csavart tissue-val, antennarúdon, háztetőkön, handstandolnak. Ez már Új-Budapest, ez már egy másik boldogabb, normálisabb Magyarország.
Mi ez a cirkusz? – magyar dokumentumfilm, 2016. Rendezte: Halász Glória. Társrendező: Tiszeker Dániel. Kép: Pataki Ádám. Zene: Sárik Péter. Producer: Osváth Gábor. Szereplők: Biritz Ákos, Herczeg Richárd, Illés Renátó, Lakatos Leonetta, Veress Zsanett, Simon Árpád, Vági Bence (a Recirquel alapítója). Gyártó: Film Fabriq – Fanatics Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. 86 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13101 |
