Huber Zoltán
Office Christmas Party – amerikai, 2016. Rendezte: Will Speck és Josh Gordon. Írta: Jon Lucas, Justin Malen, Laura Solon, Dan Mazer és Scott Moore. Kép: Jeff Cutter. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: T. J. Miller (Clay), Jason Bateman (Josh), Jennifer Aniston (Carol), Courtney B. Vance (Walter), Olivia Munn (Tracey). Gyártó: Bluegrass Films / Reliance Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 106 perc.
Nem véletlenül potyognak a futószalagról, az egy dollárra vetített megtérülési ráták a vígjátékok esetében igen impozánsak. Az egységnyi játékidőre vetített drága látványosságok aránya kicsi, a komikusokat kell csak megfizetni, a szövegelős jelenetek költsége nem vészes. Igen ám, de mit küldjön a ringbe az egyszeri producer, ha épp a mindent taroló Csillagok háborúja újabb reinkarnációja terpeszkedik a karácsonyi szezonon? Nos, két csúcson futó trendet kell csak összegyúrni és meghinteni némi fenyőtűvel, nagy baj nem lehet. A céges karácsonyi parti motívumára rátalálni valódi heuréka-pillanat lehetett, nincs az a konkurencia, ami mellett a Másnaposok buliapokalipszise némi bürókomédival keresztezve ne érdekelné a nézőket.
Az ötlet már csak azért sem elvetélt, mert a moziban kikapcsolódó dolgozó ébren töltött élete durván felét egy kvázi filmes stábban, azaz mesterséges hierarchiában, fura szerepeket játszva, random sorstársaival tölti. A napi mókuskerékben e bizarr helyzet szinte természetesnek tűnik, de az illúzó szövete az évi hajtás ünneplésekor bizony felhasad. A kollektív italozás az irodai világot a maga abszurd valóságában tárja fel, Los Angelestől Kuala Lumpurig: erre megy rá most a filmkészítő gépezet és váltja aprópénzre a kegyelmi pillanatot. A végeredmény abszolút profi darab, a mellékszereplők és fordulatok olyan menetrendszerűen érkeznek, mint a jópofizó főnökök tiszteletkörei a vállalati bulikon. Jason Bateman vagy Jennifer Aniston félálomban is eljátssza ezeket a figurákat, a szuperlassított parti tetszetős és mivel a film tizenhatos karikára kalibrálták, felvillan pár cici, eldurran egy-két puki. Hogy mégsem távozunk teljesen üres kézzel, az a filmes utalások mellett az ösztönösen vicces T. J. Miller érdeme: ő az egyetlen az ingyenpiától fejre állt tömegben, akire nem kollégaként, hanem emberként gondolunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13052 |
