rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Egyesült Szerelmes Államok

Simor Eszter

Zjednoczone Stany Miło¶ci – lengyel, 2015. Rendezte és írta: Tomasz Wasilewski. Kép: Oleg Mutu. Szereplők: Julia Kijowska (Agata), Dorota Kolak (Renata), Marta Nieradkiewicz (Marzena), Magdalena Cielecka (Iza). Gyártó: Manana / Common Ground Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Tomasz Wasilewski lengyel rendező ironikus című filmje (amely a 2016-os berlini filmfesztiválon a legjobb forgatókönyvnek járó díjat nyerte el) a hollywoodi szerelmi történetek idealizált álomképi világának szöges ellentéte. A helyszín sivár. A szerelem viszonzatlan. A lakótelep körfolyosós lakásait mintha direkt a szomszédok fürkészéséhez tervezték volna. A mindennapok gyötrelmeit feltáró epizódfüzérének láncszemei szerteágazva, visszafordulva kapcsolódnak egymáshoz. Négy hősnőjét rokoni vagy baráti szálak kötik össze, de a valódi kapocs közöttük a boldogtalanság: Agata egy pap iránt táplált reménytelen szerelme miatt hidegül el férjétől, a munkájában sikeres, büszke Izával szakít a szeretője, az idős Renata fiatal szomszédnője megszállottjává válik, a fiatal Marzena pedig csak videófelvételen látja Németországban dolgozó férjét.

Nőkről szól Wasilewski filmje, de nem igazán feminista. A rendező szürkére fakított és élesen megvilágított képeken árusítja ki a női test kínjait. Szereplői a sivárság elől érzelemmentes testiségbe vagy abuzív, erőszakos kapcsolatokba menekülnek. Formailag a film lenyűgöző – szigorú, szimmetrikus kompozícióinak pontossága Ulrich Seidl képeit idézi. A filmet a román új hullám legnagyobb operatőre Oleg Mutu fényképezte: a stílusára jellemző félig szubjektív nézőpont olyan érzetet kelt, mintha mi is ott lennénk a szereplőkkel.

Az Egyesült Szerelmes Államok mégis távolságtartó és érzelmileg kopár. Az elnyomás emberi természetre gyakorolt hatásának kritikájaként – a film a szocializmus utáni felengedés időszakában játszódik – a karakterek nem invitálnak azonosulásra: megcsalnak, átvernek, kihasználnak másokat, sőt egyikük keserűségében megbocsáthatatlan bűnt követ el. A szenvtelen rendezői tekintet miatt lehetetlen együtt érezni sorsukkal – a film ugyanúgy a semmiben ér véget, mint ahol elkezdődött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13044

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 3 átlag: 4