Baski Sándor
Ejdeha vared mishavad! – iráni, 2016. Rendezte és írta: Mani Haghighi. Kép: Hooman Behnanesh. Zene: Cristof Rezaei. Szereplők: Homayoun Ghanizadeh (Behnam), Amir Jadidi (Babak), Ehsan Goodarzi (Keyvan). Gyártó: Dark Precursor Company. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.
Hétköznapi történetek realista hangvételben és színészi játékkal – az iráni filmnek ezt az arcát ismerheti a nyugati közönség, és mintha Mani Haghighi rendező pontosan ezeket az elvárásokat akarta volna lerombolni. A Sárkány közeleg a műfaji besorolásnak is ellenáll, sőt szándékosan a néző összezavarása, elbizonytalanítása a célja.
A nyitány még a film noir sajátos iráni mutációjával kecsegtet. 1965-ben járunk, a titkosrendőrség egyik nyomozóját Qeshm szigetére rendelik, hogy egy politikai fogoly öngyilkossága ügyében vizsgálódjon. Amikor a férfit eltemetik, földrengés rázza meg a földet, mintha lapulna valami odalent a mélyben. A rejtély felderítéséhez a nyomozó egy geológust és egy hangmérnököt hív segítségül Teheránból, de mielőtt még a horrorszál kiteljesedne, beszélő fejek jelennek meg. Az áldokumentarista inzertekben maga a rendező számol be arról, mi motiválta a film elkészítésére (állítása szerint nagyapjának, Eberahim Golestannak dolgozott a szóban forgó hangmérnök, amikor nyomtalanul eltűnt), de a történetmesélés nehézségeibe is beavatja a nézőt. Szót kap az egyik színész is, aki elárulja, hogy saját magát alakítja a filmben, majd ismét a rendező következik, hogy megindokolja ezt a választást.
A folytatásban a nyomozás még szürreálisabb fordulatot vesz – néhány jelenet egyértelműen Jodorowsky hatását mutatja –, újabb és újabb rétegekkel, illetve idősíkkal bővül a film, és a finálé felé közeledve úgy tűnik, nem csak a központi rejtélyek, de a műfaji motívumok is kizárólag MacGuffinként szolgálnak. A nyugati néző dolga még nehezebb: a hatvanas-hetvenes évek iráni popkultúráját és politikai viszonyait érintő utaláshálót sem tudja jó eséllyel dekódolni. Kárpótlást legfeljebb a vizuális élmény nyújthat, Haghighi kiválóan ért azt atmoszférateremtéshez, a sziget világa az amerikai mélydélhez és a sivatagi westernekhez hasonlóan hiteles és sűrű, és az iráni folkot elektronikával ötvöző soundtrack is telitalálat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13042 |
