Barkóczi Janka
Jeles András filmjeiről régóta vártuk az elemző áttekintést.
Ha van alkotó a magyar filmtörténetben, akinek a pályája feltétlenül megérett már egy monográfiára, Jeles András mindenképpen az. Életműve rendszerekbe nem illeszthető, kíméletlenül érvényes, súlyos és autonóm. Annak ellenére, hogy Jeles a munkáival általában hosszabb szünetek után lép elő, újranézett és újraértelmezett filmjei a magyar társadalom múltjára és jelenére vonatkozó mindenkori tájékozódási pontot jelentenek. Gelencsér Gábor Váratlan perspektívák című kötete a rendező filmjeinek kimerítő elemzését kínálja, mely figyelembe veszi ugyan a hagyományos recepció állításait, de tárgyát új szempontból is áttekinti és szándékosan kitágított értelmezési keretbe illeszti. Ez a kitágított keret a „váratlan” perspektíva, mely szépen összefogja mindazt, ami időben és formailag egymástól távolinak tűnik.
A szerző a nehezen kategorizálható alkotásokon a valóságra utaló referenciák nyomán talál fogást. Úgy véli, hogy a magyar filmtörténetben „kevés olyan koherens életművet ismerünk, amelyből pontosabban megérthető volna a hely és az idő, amelyben élünk. Jeles a közvetlenül, illetve a történelmi következményként megélt világunkat pásztázza, s amikor kilép az uralkodó ábrázolási konvenciókból, amikor elutasítja őket vagy perspektívát vált, akkor nem mást lát, hanem ugyanazt – másképp.” Ez a kettős megközelítés nem csak a világ, de a mozgóképek megértésében is segíthet, ezért a kötet szerkezete is ennek megfelelően alakul. A monográfia tizennégy fejezetében egy-egy film dupla, párhuzamos elemzését olvashatjuk. Az első tanulmány mindig az adott mű megszületésének körülményeit és a történelmi korhoz való viszonyát mutatja be, majd egy ennél jóval esszéisztikusabb, esztétikai vizsgálat következik. Hogy az eltérő szempontok szerint írt szövegek tipográfiailag is elkülönüljenek, a második egységet minden esetben kurzív betűkkel szedték. Ez a megoldás talán eredetibb ötletnek tűnik, mint amennyi haszna van valójában, hiszen a szerkezet jól indokolt és elég stabil ahhoz, hogy egységes külalakkal is kiválóan működjön. A kronologikusan sorra vett filmek külső és belső viszonyai lépésről lépésre tárulnak fel, míg világossá válik, hogy a művek a környezetükkel és egymással is kommunikálnak.
Az egyes fejezetek a teljesség igényével járják körül Jeles András munkáit. Az olyan, mára már a kánon részeként jegyzett filmek bemutatása mellett, mint A kis Valentinó (1979) vagy az Álombrigád (1983), különösen izgalmas a főiskolai évekből megmaradt hat rövidfilm (Meghallgatás, Így fog leperegni, Fehér sereg, Töredék, Vasárnap, április 12., Félálom), a Balázs Béla Stúdióban készült Montázs (1979) és a televízió számára forgatott Csokonai (Élet-játék) (1980) vizsgálata. A szerző minden esetben meggyőzően érvel amellett, hogy ezek a munkák a nagyjátékfilmekhez hasonlóan fontosak, sőt, mintegy esszenciáját kínálják az alkotó világlátásának. Nem csoda hát, hogy az izgalmas leírások után az olvasó nagyon fájlalja, hogy nincs legalább a hivatkozott kisfilmekből egy DVD-melléklet kedves meglepetésként a könyvhöz csomagolva, hiszen így csak azt lesheti (meglehetősen reménytelenül), hogy azok egy művészmozi különleges válogatásában, vagy valamelyik tévécsatorna éjszakai programjában feltűnjenek. A kötet végén filmográfia és bőséges szakirodalom lista támogatja meg a leírtakat, mely egyúttal érdekes anyagot kínál az értelmezés történetéhez. Az elemzésekben az esztéták és filmtörténészek megállapításai mellett olyan szerzők reflexióit is megtaláljuk, mint Petri György, Orosz István vagy éppen maga Jeles, akinek jegyzetei és egyéb szövegei elsődleges „belső” forrásként szerepelnek.
A Váratlan perspektívák szerzője, Gelencsér Gábor, jó ideje kitartó alapossággal dolgozza fel a hazai mozgókép 1945 utáni történetének témáit. A hetvenes évek stílusairól és irányzatairól szóló könyve, A Titanic zenekara (2002), régóta alapmű, a Káoszkeringő (2006) Gothár Péter filmjeit járta körbe, Az eredendő máshol (2014) különböző magyar vonatkozású tanulmányokat gyűjtött egybe, a Forgatott könyvek (2015) pedig a film és az irodalom viszonyát tárgyalta kimerítő részletességgel. A Jeles-könyv megszületése nem csak a tárgya miatt fontos, de azért is, mert most már nem lehet nem észrevenni, hogy Gelencsér csendes eleganciával és nagyon magas színvonalon, szép lassan megírja az eddig hiányzó átfogó magyar filmtörténet sok fontos epizódját.
Kijárat Kiadó, 2016.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13020 |
