Turcsányi Sándor
Iszike Magaszaki, Icuka Magacuki. Szamuráj, puceráj, harakiri, matahari, Csocsoszán, Andzsinszán, Rájzingszán.
Ilyen egzotikus nyelv a japán. Hát még a népek: két fül közé szorult a fejük, és egy idegenvezető nevű istent imádnak. Ez az isten kicsi, teleszkópos rádióantennával vezérli őket. (vö. Kobajasi Ken-icsiro) városról városra. Az asztali dolgokban a legerősebbek: asztalitenisz (pingpong) és asztali foci (csocsó).
Kabuki, ikebana, makramé. Hirtelen más nem is jut az eszembe. Ám legyen is elég ennyi. Mint e tudás fölényes birtokosa máris sokkal okosabb vagyok a Gyilkos nap című film rendezőjénél és összes szereplőjénél. A Ki tud többet Japánról? televíziós vetélkedőn, még a vigaszágon is a farvizekre szorulnának.
Színes film. Most ez a divat. Attól színes, hogy színesek a szereplői. Ha a gyilkosság gyanújába egy japán keveredik bele, azonnal néger detektívet küldenek a nyakára. Kezdődhet a harc. A Fekete Párducok játszanak a Sárga Veszedelem ellen. Micsoda feszültségforrás, és milyen jól mutat! Nem hiányzik más, csak még egy kis fehér. Nagy, nagy fehér... főnök, aki sorra megoldja a problémákat, amit az izgága színesek kavartak. Sean Connery daliás termete jól érvényesül a liliputi ferdeszeműek között.
Még egy fölösleges bemutató, még két, céltalanul eltöltött, értelmetlen óra.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1302 |
