Kránicz Bence
Creative Control – amerikai, 2015. Rendezte: benjamin Dickinson. Írta: Micah Bloomberg. Kép: Adam Newport-Berra. Zene: Drazen Bosnjak. Szereplők: Benjamin Dickinson (David), Nora Zehetner (Juliette), Dan Gill (Wim), Alexia Rasmussen (Sophie). Gyártó: Ghost Robot / Greencard Pictures / Mathematic. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 97 perc.
Se szeri, se száma azoknak a kis költségvetésű függetlenfilmeknek, amelyekre gondos kezek a science fiction gúnyáját igazítják, hátha eladhatóbbá válik így a portéka a filmpiacon. A csillogó virtuálisvalóság-jelmez mögött ezúttal ódivatú szerelmi dráma rejtőzik, az író-rendező-főszereplő Benjamin Dickinson viszont nem is próbálkozik azzal, hogy a sci-fi műfaji eszköztára révén kölcsönözzön átütő erőt a melodrámai konfliktusoknak (miként e párosítás legjobb darabjaiban történik, a Cronenberg-féle Légytől a Donnie Darkón át Villeneuve Érkezéséig).
Eféle kreativitásról szó sincs, a főhős csupán arra használja a Facebookot a retinájára vetítő csodalencsét, hogy jó minőségben szeme elé renderelje legjobb barátjának élettársát, majd meghitt maszturbálással töltsön el néhány magányos estét. Így aztán a technológia nem is vet fel izgalmas helyzeteket, a divatos szakállat viselő, vállalati halandzsát gépiesen daráló, ellenszenves hős sorsa pedig csak a legempatikusabb nézőket érdekelheti. Dickinson is érezhette, hogy történetében a tudomány csodái nem elég lenyűgözőek, a szívügyeket pedig a tartós kapcsolatok fásultsága, nem az új szerelem szenvedélye motiválja. Figyelemelterelésként nem átallja artisztikus, monokróm képekkel, modoros lassításokkal és agyonhasznált klasszikus zenei tételekkel traktálni közönségét, bele sem gondolva, hogy 2016-ban a fekete-fehér képeket és Bach F-moll zongoraversenyének használatát makulátlan ízlésű rendezőknek is erősen meg kell indokolnia.
Néhány eredetibb párbeszédnek, eltalált színészi gesztusnak és a kevés keresetlen pillanatnak köszönhetően a két nő között őrlődő főhős szenvedése egy-egy jelenet erejéig átélhetővé válik. Ilyenkor rögtön eszünkbe is jut, Dickinsonnak vajon miért nem volt bátorsága eszköztelen kamaradrámát forgatni, mert a sci-fi mézesmadzagja és a maníros stílus csak ártott a Creative Controlnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13007 |
