rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Olli Mäki legboldogabb napja

Gelencsér Gábor

Hymyilevä mies finn-svéd-német, 2016. Rendezte: Juho Kuosmanen. Írta: Mikko Myllylahti. Kép: Jani-Petteri Passi. Zene: Laura Airola. Szereplők: Jarkko Lahti (Olli), Eero Milonoff (Elis), Oona Airola (Raija), Joonas Saartamo (Bokszoló). Gyártó: Aamu Filmcompany / ONE TWO Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának fődíjas alkotása egyszerre szól a szerelemről, a bokszról és a showbusinessről, miközben nem tekinthető sem románcnak, sem sportfilmek, sem társadalmi drámának. Mindegyik és egyik sem – s épp ez a lebegő köztesség adja Juho Kousmanen filmjének sajátos karakterét, lírai báját.

A címszereplő Olli Mäki élete első profi ökölvívómérkőzésére készül rámenős menedzsere irányításával. Mindeközben váratlan, jobban mondva rosszul „formaidőzített” esemény történik vele: megismerkedik a bájos Raijával. Ettől kezdve Olli figyelme megoszlik az edzés és a lány között, mígnem a drámai fordulóponton szerelmet vall – a menedzserének. No nem neki, csak előtte, a lányról. Noha Raija tapintatosan visszavonul, Olliban a lelki küzdelem már nem leendő ellenfele ellen, hanem a lányért zajlik. A végeredmény nem lehet kétséges: a legboldogabb nap – ha nem sporttörténeti értelemben is – megvalósul.

Mindez az 1960-es évek elejének Finnországában történik, olyasfajta kispályás közegben, mintha egy szocialista országban volnánk. A menedzser hite nagy, anyagi lehetősége viszont korlátozott: bokszolóját – s annak nem várt kedvesét – saját szűkös lakása gyerekszobájában szállásolja el (a lányé a felsőágy), mindaddig, amíg felesége a gyerekekkel együtt ki nem teszi a szűrét. Az edzéseket szabad téren tartják – zuhogó esőben is. A körülményeknél már csak a támogatóknak tett kényszerű reprezentációs gesztusok (sajtótájékoztatók, fogadások, fényképezkedések az obligát „bokszoló” beállásban) megalázóbbak. Olli egyre elveszettebben bolyong ebben a számára idegen közegben – miközben a rendező mind magabiztosabban uralja a hatvanas évek új hullámát is megidéző, dokumentarista stílusú fekete-fehér képekben elmesélt hétköznapi történetet. Egy biztos: tovább bírja, mint főhőse a ringben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12998

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 5 átlag: 3.6