Barkóczi Janka
Magyar, 2016. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 511 perc.
A hazai gyártású filmhíradók sorozata a magyar audiovizuális örökség felbecsülhetetlenül értékes része. Ennek a számosságát, sokszínűségét és külső összefüggéseit tekintve egyaránt impozáns masszívumnak egy kis, ám annál fontosabb epizódját dolgozza fel a MaNDA Terror és forradalom 1949-1956 című DVD sorozatának kiadványa. Az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából megjelentetett 4 lemezes összeállítás a maga teljességében közli a forradalmi év 44 filmhíradóját, ezzel pedig egy különleges, mára már letűnt médium perspektívájából mutatja be a fordulópontot jelentő esztendő eseményeit. A filmhíradó egyszerre tanú és aktív kommunikátor, archív dokumentumok forrása és kérlelhetetlen propagandista. Kül- és belpolitika, gazdaság, tudomány, kultúra, bulvár épp úgy megjelenik a horizontján, mint a sport kiemelkedő teljesítményei. Nem csak fenntartja, de kreálja is a történeti emlékezetet, az egykori nézőket és az utókort szintén heves lendülettel neveli.
A több híreseményt csokorba fűző, különböző cégek portfóliójában, de mindig állami ellenőrzés alatt készülő heti mozihíradókat 1926-tól kezdve vetítették kötelezően a filmszínházak aktuális főprogramja előtt, amit 1948-ban újabb kormányrendelet erősített meg. Az 1950-ben alapított Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyár egészen 1991-ig felelt ezeknek a mozgóképeknek a készítéséért, az innen kikerülő sorozat csak 1956 októbere és decembere között szünetelt. A később bekövetkező médiumváltás, a televízió megerősödése, majd a videótechnika megjelenése jelentősen átalakította ugyan a mozikba kerülő híradó szerepét, de az évtizedeken át kétségtelenül a tájékoztatás alapvető intézményeként jelent meg. A DVD-n látható anyagok tehát mind jól működő, professzionális vállalati környezetben születtek, ahol az alkotók a számukra kijelölt célok érdekében az eszközök maximumát vethették be.
A szerkesztők a negyedik lemezen extraként elhelyeztek egy Út a forradalomhoz? című, 42 perces válogatást, melyet Varga Balázs filmtörténész kommentál. Varga kontextusba helyezi a mozgóképeket, tájékoztat megszületésük és publikálásuk körülményeiről, érdeklődésük főbb irányairól és az őket meghatározó ideológiai elvekről, miközben némi stilisztikai elemzést is végez. Mivel önmagában már egyetlen évad is több száz egyedi hírt tartalmaz, a hatalmas korpusz ilyen keretek között leginkább egyfajta problémaközpontú megközelítéssel dolgozható fel. A kisfilm ezért először a filmhíradó általános felépítését, majd abban a kül- és belpolitikai események ábrázolását, a kulturális viszonyok alakulását és a hangnem fokozatos változását vizsgálja. A kellően informatív és fókuszált kommentátorszöveg olyan emblematikus képsorokat kísér, melyek jól illusztrálják a műfaj mechanizmusait és az adott év fontos motívumait. Szerencsés lett volna épp ezért, ha az egyes bejátszásokon az eredeti anyagot tartalmazó híradó hivatkozása is szerepel, mert így hiába kapunk kedvet a Csárdáskirálynő moszkvai bemutatójáról, vagy a kilencgyerekes ideálcsalád életéről szóló hír teljes megtekintéséhez, az eredeti tudósítást csak hosszas bogarászás után lehet a lemezeken fellelni. Örömteli ráadás a kísérőfilmben, hogy az októberi forradalom eseményeihez érve, az ekkor el nem készült híradók helyett, olyan egyéb korabeli archívok musztereken ránk maradt képsorait látjuk, melyek töredékes mivoltukban is megrázóak.
Az 56-os filmhíradók digitális felújítása a MaNDA restauráló műhelyében valósult meg, a kiadványt a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. Az anyag remek kiegészítője, reflektálója a tematikus sorozatban az év folyamán megjelenő játékfilmeknek (Keleti Márton: A csodacsatár, Révész György: Éjfélkor, Makk Károly: Szerelem, Kovács András: A ménesgazda, Gábor Pál: Angi Vera, Makk Károly: Egymásra nézve, Bacsó Péter: Te rongyos élet, Mészáros Márta: Napló szerelmeimnek, Bereményi Géza: Eldorádó). A kollekció jó kiindulópontként szolgál a korszak bármely diszciplína felől érkező kutatóinak, csemegét a filmrajongóknak, de avatott történelemtanárok kezében kiapadhatatlanul gazdag oktatási segédeszközzé is válhat. A realitással sajátos viszonyt ápoló, elsődlegesen propagandaként működő filmhíradók esetében azonban bármely felhasználás esetében a szakértő-értelmező útmutatás az, ami hangsúlyosan nélkülözhetetlen, bemelegítésként így legjobb rögtön az extrával kezdeni a megtekintést.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12993 |
