Barkóczi Janka
A Primanimán vetített egészestés animációban a perzsa kultúra bűvkörébe kerülve veszítjük el közhelyeinket.
Ann Marie Fleming kanadai animációs művész véletlenül bukkant a 13. századi szúfi misztikus költő, Rúmi verseire egy könyvesboltban, azok pedig rögtön rabul ejtették. A szövegek erejét olyan magával ragadónak találta, hogy ezt használta inspirációként első egész estés filmjéhez, mely egyszerre lett önéletrajzi visszatekintés és személyes hangú vallomás a művészet szeretetéről.
Rosie Ming, a pálcikalány, aki Stick Girl néven a rendezőnő 25 éve használt stilizált alteregója, ebben a mesében hosszú utazásra indul, amely nagy meglepetéseket tartogat számára. Rosie a hétköznapokon kanadai gyorséttermi alkalmazott, aki a fárasztó munka után verseket ír és arról ábrándozik, hogy egyszer majd eljut Párizsba, a költészet csodálatos fővárosába. Párizs helyett azonban a távoli Iránból érkezik számára meghívó, mégpedig a rangos shirazi költészeti verseny szervezőitől. Rosie felkerekedik tehát, hogy nekivágjon az ismeretlennek, és ezzel kezdetét veszi a nagy kaland, melyben egy idegen kultúra számos titka és saját múltjának rejtélye tárul fel.
Shiraz, a négyezer éves fárszi város eleve a legjobb kiindulópont egy efféle spirituális kiránduláshoz. Itt nyugszik a középkori kelet két költőóriása, Háfiz és Szádi, a település színpompás mecsetei, mozaikjai, kertjei, bora messze földön híresek. A poéták, akik a filmbéli fesztiválra gyűlnek össze különleges és autonóm karakterek, akik egyként tisztelettel adóznak a hely szellemének és a nagy elődöknek. A Window Horses – Rosie Ming lírai utazása Perzsiába sajátos báját a feltétel nélküli nyitottság adja. Mind a készítők, mind az általuk teremtett figurák optimista kíváncsisággal figyelik egymást és a környezetüket. A sokszínűség itt a legnagyobb erény, ami a film stílusában is tükröződik. Míg Rosie pár vonallal felskiccelt vonásaiba bármikor belevetíthetjük saját érzelmeinket, univerzuma sarkosan egyszerű, ha nem is leegyszerűsített, az időről időre felhangzó versek illusztrációiban gazdag formavilág bomlik ki. Az egyes versbetétek animációit vendégművészek készítették: Dominique Doktor és Shira Avni például Szádi Ádám gyermekei című versét illusztrálta a maga kozmikus összefüggéseiben, amely vers egyébként a New York-i ENSZ-palota épületének falán is olvasható, Bahram Javaheri papíralapú technikája Háfiz életét mutatja be a régi miniatúrák kifinomult stílusában, a Mongrel Media expresszionista hatású, dinamikus animációt készített. A vendégek munkáját a projekt művészeti vezetője, Kevin Langdale fogta össze, aki az alaptörténethez szintén a perzsa miniatúrák formáit és térkezelését távolról megidéző megjelenést választott, színeiben viszont a híres shirazi Nasir al-Mulk mecset szivárványos üvegablakai által szórt tündöklő fényt örökítette meg.
Fleming a munka hátterét közösségi finanszírozással biztosította, és a közreműködésre végül olyan neves színészeket sikerült megnyernie, mint a főhősnőnek hangját kölcsönző Sandra Oh (A Grace klinika), Ellen Page (Juno, X-Men: az ellenállás vége) vagy az Asghar Farhadi Nader és Simin – Egy elválás története című filmjéből ismert Payman Maadi. A Window Horses érzékeny, empátiára és elfogadásra buzdító filozófiája miatt mostanában nem csak Kanadában, de máshol is különösen aktuális, és ez az üzenet sok humorral, a készítők játékos és szerethető megfogalmazásában különösen jól átadható. A film egyértelmű rokona Marjane Satrapi Persepolisának, azzal a különbséggel, hogy itt nem belülről, hanem kívülről, az idegen szemszögéből vizsgáljuk Iránt, ezért olykor óhatatlanul is közhelyekbe vagy az azokkal kapcsolatos téveszmék tisztázásába csúszunk. A Kanadában élő, kínai-perzsa származású fiatal lány, aki édesapját keresi, a kínai-ausztrál szülők gyermekeként született rendezőnő mása, így végső soron nem egy adott kultúra, hanem éppen az egyetlen, de ezerarcú kultúra letéteményese. Ezt a sokféleséget és ítéletmentességet foglalja össze Rúmi gyönyörű, fordításban visszaadhatatlanul koncentrált verse, amely a film mottója is egyben: „Valahol jó és rossz között létezik egy kert. Ott találkozunk.”
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 43-44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12987 |
