Sándor Anna
Kubo and the Two Strings – amerikai, 2016. Rendezte: Travis Knight. Írta: Marc Haimes. Zene: Dario Marianelli. Gyártó: LAIKA Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 101 perc.
A LAIKA animációs stúdió legújabb 3D-s stop motion filmje az ősi Japánba kalauzol, ahol a mesemondó szavainak varázsereje van, a családi titkok pedig összekötik az Eget és a Földet. A félszemű kisfiú, Kubo egyedül gondozza beteg édesanyját, aki zavaros történeteket mesél a fiú hősi halált halt apjáról és Holdkirály nagyapáról, aki el akarja rabolni Kubo másik szemét is. Ahogy anyja, a főhős is varázserővel bír: megigézi a papírlapokat, hogy azok a falusiak legnagyobb gyönyörűségére eleven origami-figurákként illusztrálják samiszennel kísért történeteit. Amikor pedig egy este a rideg Holdkirály küldöttei eljönnek Kubóért, kalandos hajsza indul egy legendás fegyverzetért, és feltárulnak a család titkai is.
Travis Knight filmje egyszerre látványos és szórakoztató, de főként az emeli ki a gyerekeknek szánt tucat animációs mozik közül, ahogyan át- meg átüt rajta a mélyen megbúvó melankólia. Bátran vállalja a szomorkásabb, fajsúlyos veszteségekkel teli fordulatokat, és pontosan ez adja erejét. A történetbe szőve olyan, visszatérő LAIKA-témák kerülnek elő, mint hogy mi tesz hőssé, illetve hogyan alakít minket a családdal, a szülőkkel való kapcsolat. A mese szimbolikus nyelvén megfogalmazódik az az életkori feladat is, hogy (kis)kamaszként miként kell kiválasztani az otthonról hozott örökségből mindazt, amit tovább akarunk vinni magunkkal, amiből erőt meríthetünk. A pszichológia tudása és a mese bölcsessége szövődik itt szépen egymásba, humorral és kalandokkal simítva el az itt-ott előbukkanó didaktikus felhangot. Ebben kivételt csak a gonosz feloldozása jelenti – a szándék itt is nemes, de az eddigiekhez képest erőltetett. Az érzékenyen ábrázolt felnövekvés történetet a LAIKA stúdiótól megszokott ötletes és aprólékos stop motion látványvilág kíséri. Talán abban nőhetne még a készítők bátorsága, hogy elhagyják a Pixar-Deamworks diktálta formavilágot: egy ősi, japán helyszín esetében például többet is beemelhetnének a helyi vizuális hagyományból.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12965 |
