Varró Attila
Balagueró bravúros pszichothrillerében a közönség választhat zsánert magának.
Jaume Balagueró eddigi zsáneréletműve mind tematikájában, mind hatásmechanizmusában szorosan kötődött a horrorhoz, a kortárs európai rémfilm egyik vezéralakjává avatva a katalán születésű rendezőt. Még a két kísértetfilmjét (Darkness, Hideg csontok) és nagysikerű zombi-duplázását ([Rec]1-2) megelőző ezredfordulós debütálása, a Névtelenek okkult szekta-opusza is kezdettől a félelemkeltésre épít: az eltűnt kislánya után nyomozó kétségbeesett édesanya fokozatos csapdába szorulását és a lassanként köré gyűlő borzalmakat könyörtelen végkifejletig lekövető történet az Ördögűző racionalizált verziójaként, misztikus hókuszpókuszok nélkül jeleníti meg minden anya legnagyobb félelmét, a serdülőkorban elszabaduló gyermek rémképét, aki minden ok nélkül kilép a családi képből és idegenné válik. Az erős pszichológiai indíttatás Balagueró kísértetfilmjeiben is szépen tetten érhető (a Darkness sátánista Ragyogás-variációja a családi erőszak témáját feszegeti, a Hideg csontok kórházi rémmeséje pedig a gyermekhalál traumáját bújtatja gótikus köntösbe), ám a két [Rec]-film found footage munkáihoz inkább a zombiközeghez jobban illeszkedő szociohorrort választotta, egy nagyvárosi bérház mikrokozmoszában modellezve a krízishelyzetben darabjaira hulló társadalmat. A tavalyi alkotás az életmű első darabja, ahol a rém-auteur idegen forgatókönyvből dolgozik, amit óvatos műfajváltása is jelez: az Amíg alszol pszichothrillerében háttérbe szorul az áldozatok rettegése, ahogy Balagueró merész döntéssel átáll a sötét oldalra.
A 2011-es alkotás legfontosabb vonása ugyanis éppen az, hogy ezúttal a történet abszolút főgonosza kerül főhős-szerepbe, így – akár a Kamerales vagy a Sötétkamra esetében – a befogadó egy beteglelkű, visszataszító figura oldalán maga is tettestárssá válik. A helyszín ezúttal is a Balagueró-féle nyomasztó
bérház, amelynek csendes, udvarias gondnoka éjjelenként gonosz játékokat űz a lakókkal, mígnem a szerelméül kiszemelt lány kedélyes közönye egyre riasztóbb tettekre provokálja, feltartóztathatatlan erőszak-lavinát indítva el a falak között. A rendező a bravúros negyedórányi expozícióban fokozatosan tárja fel a zárkózott férfi árnyoldalát, kezdettől felkínálva a lehetőséget, hogy belelássunk egy szerencsétlen, magányos kisember életébe: együtt éljük át vele a napi megaláztatásokat (amelyek csúcspontjaként a szeretett nő ágya alatt kell végigszenvednie egy szenvedélyes aktus mozgalmas eseményeit), sőt akár szoríthatunk is neki a suspense-helyzetekben, amikor egyik reggel hajszál híján lelepleződik vagy épp sarokba szorítja a szemben lakó kislány aljas zsarolása. Balagueró nem csupán hiteles, átélhető portrét kínál egy szexuálisan frusztrált érzelmi nyomorék fokozatos átalakulásáról kíméletlen gonosztevővé, de precízen szemlélteti a különbséget a szörnytől való félelem és a szörnnyel való (kényszerű/
önkéntelen) azonosulásból fakadó feszült izgalom hatásmechanizmusa között – különös műfaji tudathasadásba csalva nézőjét, ahol egyszerre szembesülhet a bűnelkövetés tiltott izgalmával és a teljes
kiszolgáltatottság, az arctalan fenyegetés bénító borzalmával.
AMÍG ALSZOL (Mientras duermes) – spanyol, 2011. rendezte: Jaume Balagueró. Írta: Alberto Martini. Kép: Pablo Ross. Zene: Lucas Vidal. Szereplők: Luis Tosar (César), Marta Etura (Clara), Iris Almeida (Úrsula), Alberto San Juan (Marcos). Gyártó: Filmax Entertainment / Cubica. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 102 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 31-32. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12895 |
