Gelencsér Gábor
Magyar, 1983. Rendezte: Bacsó Péter. Szereplők: Udvaros Dorottya, Bezerédi Zoltán, Szacsvay László. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 109 perc.
A tanú 1968-as betiltása még megálljt parancsol az ötvenes évekről szóló szatíráknak. Tíz évvel később, a film bemutatásakor indulhat csak el a korszak immár tematikus ciklussá szerveződő módszeres feldolgozása, ám ekkor is előnyt élveznek a súlyos drámák, mint Kovács András A ménesgazdája, s az elmélyült lélektani elemzések, mint Gábor Pál Angi Verája. Bacsó Péter is így veszi fel az ötvenes évek témájának fonalát a Tegnapelőttel, majd ezt követően tér vissza A tanú szatirikus hangjához, de ezzel továbbra is jó ideig egyedül marad: vígjátékok a korszakról csak jóval a rendszerváltozás után születnek (Tímár Péter: 6:3, Koltai Róbert: Csócsó, avagy éljen május elseje), addig a komor, sőt egyre tragikusabb színezetű történetek dominálnak (Kósa Ferenc: A mérkőzés, Kézdi-Kovács Zsolt: Kiáltás és kiáltás). A Te rongyos élet!… azonban nem csupán műfaja, hanem szűkebb témája miatt is egyedülálló vállalkozás a korszakban, mivel elsőként mesél a kitelepítésekről (Téglássy Ferenc önéletrajzi ihletésű vallomása, a Soha, sehol, senkinek 1988-ban készül el). Márpedig a műfaj és a (tabu)téma fontos szerepet játszik a korabeli közönség visszahódításában, ahogy erre az extrák közt található filmhíradó-részletben Almási Miklós felhívja a figyelmet.
Ennyi filmtörténeti érdem után lássuk, milyen értékeket rejt a film a mai néző számára!
Nos, igen szerényeket. A tanú abszurdba hajló szatírája fel tud mutatni valamit a diktatúra valódi természetrajzából, ehhez képest a Te, rongyos élet!… szintén abszurd alaphelyzete (a munkásszármazású színésznőt arisztokrata férje miatt telepítik ki, aki viszont már rég elhagyta az országot) bohózatba fullad, így súlytalan marad. A kitelepítettek csoportját közhelyes karakterek alkotják, beleértve a gazdáit felkereső inast, az elnyomók oldalán pedig szánalmas balekokat látunk, akiket a csinos és kacér fővárosi primadonna (Udvaros Dorottya kiváló alakításában) könnyen az ujja köré csavar. A poénok – A tanúval ellentétben – nem a korszakból, hanem a jellemekből és a helyzetekből következnek, s ezzel a film pont azt a célt véti el, amely miatt létrejött.
Extrák: Rendezői és operatőri audiokommentár; Magyar Filmhíradó 1982/6., részlet, filmszemletudósítás (2’).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12867 |
