Soós Tamás Dénes
The Program – angol-francia, 2015. Rendezte: Stephen Frears. Szereplők: Ben Foster, Chris O’Dowd, Dustin Hoffman. Forgalmazó: ADS Service. 103 perc.
A program kevés jó jelenetének egyikében Lance Armstrong és csapattársai azon tanakodnak, ki játssza majd Lance-t az életrajzi mozijában. Matt Damon, a frissen befutott, fiatal és jóképű filmsztár? Netán Jake Gyllenhaal, aki a Donnie Darko nyitójelenetében már egyébként is biciklizett? Armstrongot ekkor még az egész világ a kerékpársport csodagyerekeként ünnepelte, aki a rákot legyőzve, a halálból visszatérve nyerte meg a Tour de France-ot – egymás után hétszer. Ma, amikor ismerjük a szisztematikusan doppingoló, versenytársait megzsaroló versenyzőt, Armstrongot az antagonistákra szakosodott Ben Foster játssza – remekül. Főként az arrogáns Lance-t alakítja hideglelősen, aki bárkit lekönyököl azért, hogy a dobogó felső fokán maradjon. De az összeroppant Armstrongra is emlékezni fogunk, akinek grimaszba rándul mosolya és könnybe lábad nevetése, mikor 37 évesen, visszatérése után csak harmadik lesz a Tour de France-on.
Nem Foster hibája, hogy A programot nézve mégsem ismerjük meg Lance Armstrongot, az ügyes csalót, aki az egész világot átejtette. Aki tudta, hogy a rákot legyőző bajnok története Hollywoodhoz méltó mese, aminek az emberek hinni fognak, mert mélyről fakadó, belső igényük, hogy példaképet állítsanak maguk elé. Az élettörténetét tudatosan szerkesztő Armstrongot Stephen Frears is felmutatja – mégsem tesz semmit, hogy benézzen Lance maszkja mögé. Pedig a tényfeltáró könyvek és Alex Gibney alapos dokumentumfilmje, az Armstrong hazugságai után egy játékfilm épp azzal mondhatna újat, ha belesne a kerékpáros fejébe, és megpróbálná felfejteni, mi motiválta kerékpározásra és hazudozásra, vagy megmutatná, milyen lehet évekig hazugságban élni. Ha megértené, miért volt Lance olyan, amilyen. Frears viszont nem érdeklődő pszichológusként, hanem hosszútávra berendezkedő kerékpárosként közelít a témához, aki a rajtvonalnál felgyűri ruháját, majd nekiáll darálni a mérföldeket. Filmje a komplett karriertörténetet elmeséli, és csak szedi egyik fordulópontot a másik után: jön a hererák, a dopping, majd a zsarolás, de puszta illusztráció, mozgóképes zanza marad mindegyik. Csak a lecsúszás érzékletes, a bajnok küzdelme a jelentéktelenné válás ellen, mert Foster egy pillantásban képes összegezni, milyen erős drog a siker, és milyen nehéz lejönni róla. De még ez sem változtat azon, hogy Lance Armstrong, ez a karizmatikus mesélő ennél sokkal jobb és hatásosabb történetet érdemelt volna.
Extrák: Nincsenek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12818 |
