Benke Attila
Superman Anthology (Superman, Superman II, Superman III, Superman IV: A sötétség hatalma) – amerikai, 1978, 1980, 1983, 1987. Rendezők: Richard Donner, Richard Lester, Sidney J. Furie. Szereplők: Christopher Reeve, Margot Kidder, Gene Hackman, Terence Stamp, Ned Beatty, Richard Pryor, Marlon Brando, Sushanna York, Mark Pillow. Gyártó: Cannon Films, Dovemead Limited. Forgalmazó: ProVideo. 473 perc (a négy rész összesen).
Ma sokan úgy tartják, hogy a Bryan Singer-féle X-Menek és Christopher Nolan Batman-filmjei legitimálták a korábban infantilisnek tartott képregényhősöket a mozivásznakon. Ez az álláspont persze támadható, mert a szuperhősök „atyja”, Superman már 1978-ban megkapta kasszarobbantó, alapvetően komoly hangvételű filmfeldolgozását a Warner Bros. forgalmazásában, Richard Donner rendezésében, a karakter megformálására termett sportoló, Christopher Reeve főszereplésével. Igaz, az első Superman bombasikere miatt kötelezően elkészítendő feldolgozásokba azért egyre inkább beférkőztek a korábbi szuperhősös mozgóképeket uraló komikus elemek, a Donner- és a Richard Lester-féle részekben az alkotók mégis sokkal sikeresebben ábrázolták drámai héroszként a sebezhetetlen hőst, mint a 2006-os Superman visszatér vagy akár a legutóbbi harmatgyenge Batman Superman ellen.
Bár klasszikusokról van szó, az Antológiában szereplő alkotások minősége a második epizódtól elindult lefelé a lejtőn. Az 1978-as mozifilm még rendkívül izgalmas konfliktusként mutatja be a Kripton bolygóról származó Kal-El, vagyis Superman identitásválságát, helykeresését idegen félistenként az emberi világban. Emellett Richard Donner feldolgozásában tökéletesen megjelenik az amerikai kultúra egyik nagy dilemmája, az elszigetelődés és a beavatkozás feszültsége a jelentéktelen jedermannt, Clark Kentet eljátszó világmegmentő hérosz figurájában. Ez a vonulat folytatódik a Donner és Lester rendezők „párharca” miatt felemásra sikerült 1980-as Superman II-ben is. A III. felvonásban az önmagával meghasonlott hős drámáját az alkotók már agyoncsapják a felesleges vígjátéki elemek felerősítésével. A fontoskodó, atomháború ellen tüntető Superman IV minőségéről pedig sokat elárul, hogy ez a szándékolatlan burleszk nagy szerepet játszott a hős majd’ húsz évig tartó száműzetésében az élőszereplős blockbusterek világából.
Extrák: Az Antológia nagy előnye, hogy a külön-külön is megjelent klasszikus Superman-mozifilmeket így, egyben jóval olcsóbban beszerezhetik a rajongók. Más kérdés, hogy egy ilyen gyűjteménybe illett volna a Lester-féle Superman II mellé a Richard Donner eredeti elképzelései szerint újravágott verziót is feltenni. Ráadásul a második rész borítója egy rajzfilmekkel és werkfilmekkel teli extra lemezt ígér, mely viszont nincs benne a dobozban. Az egyes filmek korongjaira többségében audiokommentárok és kimaradt jelenetek kerültek fel. A Superman I bővített változata még teljesebb Superman-élményt ad, viszont a rendező és Tom Mankiewicz kreatív tanácsadó beszélgetése tartalmatlan múltidézés. A II. részt Ilya Salkind és Pierre Spengler producerek útmutatásával nézhetjük végig, akik izgalmas kulisszatitkokról beszélnek, többek között Richard Donner és Richard Lester konfliktusát is megismerhetjük belőle. A III rész audiokommentárja már kevésbé érdekes, jóllehet ezt is Salkind és Spengler jegyzi, a negyedik rész kommentárjában pedig Mark Rosenthal társ-forgatókönyvíró magyarázza a bizonyítványt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12762 |
