Bayer Antal
Új képregények
Új képregények – ezzel az egyszerű címmel látta el az önéletrajzi témához visszatérő friss gyűjteményét Koska Zoltán. Amióta két évvel ezelőtt lezárta a kezdő rajzoló serdülőkoráról szóló, tízrészes Firka Comics-ot, érdeklődése inkább a képregényes narráció gazdag eszköztára és stílusai felé fordult, mind az egyedül készített (A halál és az iránytű, Titkos Társaság), mind barátainak a forgatókönyve alapján megrajzolt (Killer kaller, Szekerce és Szemerce) műveiben.
Mindig is meglepett, hogy éppen ez a meglehetősen introvertált, gátlásokkal küzdő fiatalember tárulkozik ki a legmerészebben a hazai alkotók közül. Ezúttal sem okoz csalódást, legfeljebb újabb meglepetést: ez a kiadvány ugyanis Magyarország legjámborabb képregényrajzolójának dühterápiája. Hosszan sorolja, mi minden akasztja ki a magán- és közéletben, és nem fukarkodik a(z enyhén öncenzúrázott) szitokszavakkal sem.
A füzet pároldalas történetekből (vagy inkább kirohanásokból) áll, de nehéz lenne bármelyiket is kiragadni közegéből. Ebben nagy az előrelépés a Firkákhoz képest: az epizódok egymás utániságában van következetesség, van logika, van dramaturgia. Egyedül a füzet közepén található szöveg nélküli álomjelenet lóg ki a sorból, attól tartok, ennek a megértéséhez hiányzik valami információ a magamfajta átlagolvasó számára.
Kevés az ilyen önreflektív képregény Magyarországon, de ne legyünk elégedetlenek, hisz tíz évvel ezelőtt még ennyi sem volt. És fogadni mernék, hogy Koska Zoltántól sem ez volt az utolsó, elvégre már ennek a füzetnek a csattanójaként kiderül, hogy bennragadt még egy nagy adag indulat.
Koska Zoltán: Új képregények. Fekete-fehér, irkatűzött, 60 oldal. Kiadó: 5Panels/Tálosi András.
Lucas Grande
Az októberi képregénybörze egyik kellemes meglepetése volt ez a szellemes szösszenet. A western-paródia szerzője ismételten bizonyítja, hogy remekül rajzol, könnyedén bújik bele a legkülönbözőbb stílusokba, ügyesen bánik a színekkel, jó a ritmusérzéke.
Az is dicséretes, hogy a történet nem viszi túlzásba a klisék kifigurázását, és tud váratlant húzni. Az elégedetlen olvasó és az alkotó beemelése a sztoriba nincs túlerőltetve, az egésznek van egy játékossága, ami – ha felejthetetlenné nem is – de minden bizonnyal kedvelhetővé teszi.
A Raiz és a Day of the Robots után ez már a harmadik füzete Ambrusnak, és nagyon úgy néz ki, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk munkáival.
Ambrus Izsák Á.: Lucas Grande. Színes, irkatűzött, 24 oldal. Kiadó: ZSIGER.hu.
Majomdaráló 3
Még a májusi képregényfesztiválra jelent meg a Madarász Gergely kultikus státusznak örvendő webcomicjából kifejlődött sorozat harmadik kötete, amely ezúttal egy vadonatúj, korábban a blogján sem látható részt is tartalmaz. A Majomdaráló hű marad önmagához, valamennyi epizódban ott az abszurd és a nonszensz, ismerősnek, hétköznapinak, sablonosnak látszó helyzetekből egészen váratlan irányokba ránt el minket, méghozzá magától értetődő természetességgel.
Madarász humora az iróniára és az öniróniára épül, ami az erre kevéssé fogékonyak számára kissé megnehezíti a befogadását. Pedig valójában kiforgatja a sztereotípiákat, az előítéleteket. Ha ráérez az ember az ízére, óhatatlanul rajongójává válik, és kibírna belőle egy havi rendes adagot is. De hát ez a hazai képregénypiacot ismerve csak vágyálom.
Madarász Gergely: Majomdaráló 3. Fekete-fehér, puhafedeles, 52 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Képregény megrendelésre
Ha a képregénypiac nem is bővül reményeinknek megfelelően, idén mintha valami megmozdult volna a lehetőségek tekintetében, a korábbiaknál jóval több felkérés érkezik alkotókhoz alkalmi képregények készítésére. Talán a legmeglepőbb a Pannonhalmi Apátsági Múzeum kezdeményezése volt: Somogyi György író és Lanczinger Mátyás rajzoló Szent Márton válogatott cselekedeteit adaptálta rövid, vidám hangulatú, a tanulságos jelleget mégis megtartó képregényekben. A kis történetek a Fidelio honlapján tekinthetők meg (a megfelelő kulcsszavak begépelése után), illetve egy nyomtatott különszám is készült a nyáron. A kerek évfordulón az 1956-os forradalom is megihletett néhány intézményt, ám Sarlós Endre és Futaki Attila képregényei lapzártáig nem jutottak el hozzánk – remélhetőleg hamarosan ezekről is tudunk írni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 46-46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12750 |
