Csiger Ádám
A Scorsese-Jagger álomprojekt végül tévésorozatként vált valóra.
Az HBO idei legnagyobb dobásának ígérkezett: Martin Scorsese és Terence Winter a Gengszterkorzó és A Wall Street farkasa után újra összefogtak, sőt bevették a 73 éves rendezőlegenda régi cimboráját, Mick Jaggert is. Aki a fáma szerint régóta lobbizott a Stones-rajongó direktornál egy filmért a rock nagy évtizedéről, ami végül az HBO sorozataként készült el, az egyik főszerepben a szintén zenész James Jaggerrel, aki apjával közösen a dalokért is felel. Az ifjabb Jagger egy kezdő brit punk frontembert alakít, azonban az első számú főhős nem ő, hanem Richie (Bobby Cannavale), a New York-i lemezcég-igazgató. Ha Jagger alteregója a tulajdon fia, akkor Scorsese szőcsöve Richie, aki ugyanolyan energikus és rámenős főnök-karakter, mint a kontrollmániás, paranoid „Ász” Rothstein a Casinóban vagy a tőzsdecápa Jordan Belfort A Wall Street farkasában. Egy nagyfőnök ideális alteregó egy rendezőnek, mivel mindkét munkakör az alkalmazottak irányításáról és összehangolásáról szól.
1973-ban járunk, Richie épp eladná hanyatló vállalatát egy külföldi konglomerátumnak, azonban egy szó szerint falrepesztő koncert hatására meggondolja magát, és megpróbálja felvirágoztatni a céget, amihez egy punkbandát szemel ki vérfrissítésnek. A sorozat sok szereplőt mozgat: Richie eltávolodik feleségétől, alkalmazottaival pedig folyton összerúgja a port, legyenek azok zenészei, igazgatótársai vagy a menedzserek. A széria egyik különlegessége a kétórás, mozifilmnek is beillő pilot (sorozatfőcím sincs előtte), amibe Scorsese olyan felvételeket rejtett, amiket még a Taxisofőrhöz forgatott. Ő és Jagger a ‘70-es évek legendás rock’n’roll színterének kulisszái mögé engednek bepillantást. A filmzene helyett rockslágereket gyakran használó rendező korábbi filmjeihez képest csak a miliőt cserélte le a maffiáról a zeneiparra. A sorozat stílusa pedig Scorsese legkorábbi munkáit idézi (Aljas utcák, Nagymenők): a rendező klipszerűen hangolja össze dalait a jelenetekkel, kameramunkája és vágása pedig olyan mozgalmas, mint egy vad olasz thriller képi világa a ‘70-es évekből. A dalok hol fülbemászóak, hol hangulatosak, az alakítások pedig markánsak, különösen a Richie-t alakító Cannavale elementáris erejű játéka, akin Scorsese nagyszerű színészvezetése is tetten érhető: kevéssé ismert főszereplője alig marad el a rendező legnagyobb aktoraitól, legyen az De Niro, Pesci vagy DiCaprio.
A cselekmény bővelkedik a karakterek katartikus sikerélményeiben és feszült konfliktusokban, Scorsese szinte tapintható atmoszférát teremt, a sorozat egyetlen gyenge pontja viszont épp a forgatókönyvírásban rejlik, márpedig egy tévészériának épp ez a sarkalatos pontja. Már a pilotban gyanakvásra ad okot egy bűnügyi thriller-szál feltűnése, ami végül maffiatörténetbe megy át: Richie önvédelemből megöl valakit, de aztán eltussolja az esetet, majd egy gengsztertől kell kölcsönkérnie, hogy megmentse a cégét. Igaz, hogy Scorsese a Nagymenőktől A tégla beépülős thrilleréig gyakran nyúlt a krimi zsáneréhez, de ha egy zenei drámát ilyesmivel kell felpörgetni, az arról árulkodik, hogy az alkotók is érezték, karriertörténetük nem áll meg a saját lábán. Scorsese és csapata ötvözik a biopicet a musicallel: emblematikus művészek sorát vonultatják fel, színészek imitálják Warholt, Bowie-t, Lennont, Elvist és Alice Coopert, azonban hiába jut szinte minden epizódra egy-egy nagy zenész, felbukkanásuk erőltetettnek hat. Richie és emberei általában sikertelenül próbálják leszerződtetni őket. Az alkotók halmozzák a népszerű zsánereket, a nagy neveket, de törekvésük nosztalgikus anekdotagyűjteménnyé válik. A cselekményben sok az üresjárat, az ismétlődés, a flashbackben megmutatott, felesleges expozíció és a zsákutcába torkolló történetszál. Nem csoda, hogy a Maffiózókkal nevet szerzett Winter nem sokkal az évadfinálé előtt elhagyta a produkciót, de ez arról is árulkodik, hogy az HBO is érzékelte a problémákat, és a következő évadra javítani akarnak. Igaz, hogy a Bakelit atmoszférikus, nem pedig cselekményvezérelt sorozat, de hátulütői bizonyítják, hogy a történetmesélés továbbra is fontosabb, mint a nagy sztárok és a dallamos zenék.
Bakelit (Vinyl) – amerikai, 2016. Kreátor: Martin Scorsese, Mick Jagger, Rich Cohen. Szereplők: Bobby Cannavale (Richie Finestra), Paul Ben-Victor ( Maury Gold), P.J. Byrne (Scott Levitt), Max Casella (Julie Silver), James Jagger (Kip Stevens), Ato Essandoh (Lester Grimes). Az HBO bemutatója. 10 epizód.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12736 |
