Soós Tamás Dénes
A Tiszta szívvel hiteles portré a kerekesszékesek életéről, és izgalmas játék a bérgyilkosfilmek archetípusaival.
Ehhez a merész címadáshoz tapadó elvárások alól csak olyan természetes lazasággal lehet kibújni, ahogy azt Till Attila teszi. Második nagyjátékfilmjébe cseppnyi sem szorult a nemzet ikonikus versének kijáró pátoszból, annál több a szenvedélyből, amely a költőt fűtötte. Az árvalét és a vele járó kétségek, a kitaszítottság és a gyülemlő düh, az erkölcsi magaslatról elkövetett törvényszegés – ezekről a Tiszta szívvel című mozifilm is mind szót ejt, miközben a mozgáskorlátozottak hétköznapjairól mesél. Zolika a mozgássérültek intézetében él barátjával, Barba Papával, csak anyja jár hozzá látogatóba. A helyzetén javító műtétet sem akarja vállalni, mert ahhoz a gyerekét és feleségét elhagyó, Németországba költözött apától kellene pénzt kérni. Így aztán kapóra jön neki, amikor a balesete után kerekesszékbe kényszerült tűzoltó, Rupaszov (a minden közegben természetesen létező Thuróczy Szabolcs) bevonja őket zűrös maffiaügyeibe, és nekik is csurranhat valami mellékes. 37 ezer forintos rokkantnyugdíjból mégsem lehet megélni!
Könnyű lenne tehát a magyar film szociálisan érzékeny hagyományát emlegetni, vagy a zsánerfilmezést, a véres leszámolások akciórobbanására építő bérgyilkosfilmeket, amik suspense-ét Till Attila ügyesen csatornázza át saját filmjébe. A Tiszta szívvel azonban nem alkalmazza, inkább kiforgatja a tradíciókat, archetípusokkal és toposzokkal játszik, vegyítésükből pedig saját világot gyúr. Ennek a világnak az alapja a fiúk képregények iránti rajongása. Már a felütés, és a vagány, animált főcím is megelevenedő képregényként tárja elénk a történetet, és a filmet végigkíséri a gengszterfikció és a mozgássérültek életének realizmusa között kipattanó feszültség. Tilla gördülékenyen működteti a kerekesszékben élők mindennapi nehézségeit ecsetelő epizódok és a lakonikus-ironikus stílben tálalt leszámolások véres duettjére építő dramaturgiát. Bár valóság és fikció viszonya csak a fináléra tisztázódik, az már kezdettől fogva egyértelmű, hogy a film metaforaként, a mozgáskorlátozottak benső vívódásainak illusztrálására használja a gengsztertörténetet. Bűnözni nemcsak adrenalinfröccsöt, de lázadást is jelent: a srácok kilépnek abból a passzív szerepből, amit a társadalom ír elő számukra, és csajozni, szórakozni, alkotni kezdenek.
„Ritka, hogy valaki belerajzolja magát a képregényébe” – mondják a fiúknak, de nemcsak a képregényen, hanem magán a filmen is átüt a személyesség, amely legalább annyira a Zolikát és Barba Papát játszó, valóban mozgáskorlátozott Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám személyessége, mint a rendezőé. A filmbe a kerekesszékes maratonfutó bajnok Zoltán és az SZFE-n végzett, karakterre és külsőre is Christopher Mintz-Plasséra emlékeztető Ádám személyes élményei is szervesülnek. Az olyan megaláztatások, mint amikor a jóindulatú kisnyugdíjas, aki a kerekesszéke miatt hajléktalannak nézi Zoltánt, adományt akar rátukmálni, vagy a (vicces) kellemetlenségek, mikor a mozgáskoordinációját nehezen uraló Ádámnak még a pálinkáspohárral is meggyűlik a baja.
Ha a profi színészek játékában fellelhető érzelmi gazdagság rovására is, de Fenyvesi és Fekete jelenléte megfizethetetlen autentikusságot kölcsönöz a filmnek. És egyedi humort ad mellé: a film valódi bravúrja, hogy úgy tudja felszínre hozni akár az Ádám mozgásában rejlő burleszkes humort, akár a mozgássérültek életszemléletében megbúvó iróniát, hogy a viccek nem válnak se politikailag inkorrekté, se túlzottan óvatossá. Tilla – az anya elnagyolt karakterét leszámítva – természetes, hús-vér karaktereket teremt, akiknek helyzetéből, jelleméből egyenesen következnek a filmklisékkel játszó poénok, a zenére vágott vonulás közben lemerülő aksik, és a frappánsan megírt leszámolások is, amikben fizikailag hátrányt, de pszichológiailag előnyt jelent a kerekesszék, hiszen még az ember- és fegyvergyűlölő gengsztervezér is lenézi és lebecsüli Rupaszovékat. Felróható ugyan a filmnek pár hiba, mint a jelenetekről leváló, néhol harsány zenehasználat, vagy a kissé suta végső leszámolás, de Till Attila, akár a szereplői, többnyire előnyére fordítja a hátrányokat, és kreativitással pótolja azt, ami a költségvetésből hiányzik. Ötletes, keresetlen, és őszinte mozi a Tiszta szívvel – jól áll neki ez a kis fésületlenség.
TISZTA SZÍVVEL – magyar, 2016. Rendezte és írta: Till Attila. Kép: Juhász Imre. Zene: Kalotás Csaba. Vágó: Gothár Márton. Hang: Zányi Tamás. Producer: Stalter Judit. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Rupaszov), Fenyvesi Zoltán (Zolika), Fekete Ádám (Barba Papa), Balsai Móni (Zita), Danish Lidia (Évi), Dr. Vitanovics Dusán (Rados). Gyártó: Laokoon Filmgroup. Forgalmazó: A Company Hungary. 100 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12733 |
