Orosz Anna Ida
A Filmhét legizgalmasabb animációit pályakezdők készítették. A legjobb animáció díjára nomináltak közé mégsem fért be egyikük filmje sem.
Az utolsó, 2010-es Filmszemlén külön versenyszekcióban mérettek meg az animációk. Az első és a második Magyar Filmhét ezt a hagyományt folytatva külön blokkokban mutatta be a játékfilmek, dokumentum- és ismeretterjesztő filmek és kisfilmek mellett az elmúlt évek animációs filmjeit.
A hazai animációk szokásos kecskeméti seregszemléjével (KAFF) ellentétben a Filmhéten csak szűkebb válogatást láthattunk a hazai termésből: a Médiatanács által támogatott rövidfilmeken és TV-sorozat epizódokon, néhány egyetemi vizsgafilmen, a Filmalap által szponzorált MOME-diplomafilmeken kívül az állami finanszírozás nélkül készült 3D-s akciófilm-paródia, a Manieggs című mozifilm képviselte az intézményi kereteken kívülről érkező alkotókat. A szűkre szabott válogatás nemcsak annak köszönhető, hogy a hazai animációknak van külön fesztiválja, hanem – ahogyan azt Lichter Péter a Prizma Online hasábjain nehezményezte („Kirekesztik az ismeretlen tehetségeket Vajnáék filmhetéről”, prizmafolyoirat.com, 2015. 12. 27.) –, a nevezési feltételek alapján a Filmhetet nem érdeklik az alulról jövő tehetségek, sőt semmilyen olyan alkotás, ami nem bizonyított már másutt, akár a televízió képernyőjén vagy a mozivásznon, fesztiválokon, vagy az egyetem intézményi keretei között. Az e feltételeknek megfelelő filmek válogatás nélkül, azaz a fesztiválokon szokásos előzsűrizés nélkül kerültek versenyprogramba. Az animációs blokk színvonala pedig, többek között a szelektálás elhagyásának is köszönhetően, meglehetősen hullámzóra sikeredett.
Valamiért a nem kizárólag animációs filmekre szakosodott filmfesztiválok, így a Magyar Filmhét is, az animációkat az ún. natúrfilmektől hermetikusan elzárva kezelik, holott már jó ideje nem kuriózum, hogy a játékfilmek is digitális trükkökkel és animációs effektekkel dúsítják az élőszereplős felvételeket (lásd a Filmhét fődíjasát, a Liza, a rókatündért, vagy a kisfilmek között bemutatott Boglárkát). Sőt, már a dokumentumfilmek sem hagyatkoznak kizárólag a filmkamera által rögzíthető események bemutatására, így például Tompa Borbála Random Walks, vagy Lakos Nóra Egy napra visszamennék című filmje a dokumentumfilmes szekcióban is megállta volna a helyét, és témájuknál fogva (mindkét film Magyarországon élő, illetve átmenetileg itt tartózkodó menekültekkel készült interjúkra épül) a dokumentumfilmek közönségénél jobban célba talált volna. A nézők véleményét ugyan nem ismerjük (hiszen a nagyközönség nem, kizárólag a Magyar Filmakadémia tagjai szavazhattak a nekik tetsző filmekre), a Filmhét munkatársai által készített rövidke online videoriportokból sejteni lehet. Az itt megszólalók nyilatkozatai alapján az animációk közül a MOME diplomafilmjei voltak a favoritok. Ennek ellenére ebből a blokkból egyetlen film sem került be a legjobb animáció díjára jelölt ötös mezőnybe, holott köztük volt az idén a Filmkritikusok-díját elnyerő és Annecyba is meghívott A nyalintás nesze (Andrasev Nadja), a brüsszeli Animán vetített Cosmic Jacuzzi (Takács Anikó), vagy a stuttgarti fesztiválra beválasztott Ujj a ravaszon (Kántor Péter).
A Filmhét Oscarra hajazó díj-nominálása – azaz a tévé-, mozi- és fesztiválbemutatók által kvalifikált filmekből a (Magyar) Filmakadémia tagjai által szavazás útján kiválasztott legjobb ötnek vélt mű felterjesztése a kategóriadíjra – az animációs szekció esetében azt sugallta, hogy még mindig kizárólag a magyar animáció klasszikusai (jelen esetben Jankovics Marcell, Rofusz Ferenc, Gyulai Líviusz, Cakó Ferenc és a középgenerációhoz tartozó Gauder Áron) viszik a prímet, továbbá, hogy az animációs film = mesefilm képlet még mindig nem idejétmúlt tétel a filmszakmán belül (sem). A jelöltek között a Jankovics Marcell által rendezett Az Árpádok emlékezete című sorozat III. Béla király című első epizódja a szép emlékű Mondák a magyar történelemből sűrű képi szimbolikáját idézi – immár digitális rajzanimáció köntösébe bújtatva és, ha lehet, még több elhangzó ismeretanyaggal. Rofusz Ferenc Hoppi mesék sorozata (A titokzatos levél epizód) tisztességes iparosmunka; Cakó Ferenc Világ-mesék című új, homokanimációt is tartalmazó szériája a sokadik olyan filmsorozat, ami népmeséket adaptál animációra, köztük népszerű (A brémai muzsikusok) és kevésbé ismert darabokkal (Az ostoba Matjus). Cakó sorozata sajnos csak nagy ritkán tudja a homokanimációban rejlő kreatív lehetőségekkel, azaz a homokba rajzolt formák varázsos átalakításával lenyűgözni nézőjét, ugyanis a film nagy részében a homokrajzszerű figurákat a kevésbé látványos kivágásos technikával mozgatja, ráadásul pár ügyetlen digitális effekttel szinte teljesen lerombolja az analóg technika mágiáját. A már a KAFF-on is többször díjazott Egy komisz kölyök naplója sorozat Eszenyi Enikő zseniális (hang)játéka miatt emlékezetes (a színésznő egy 8 éves kisfiú monológját adja elő). A szöveg ráadásul annyira dominál a filmben, hogy Gyulai Líviusz jellegzetes mozgó grafikái olykor csupán az elhangzottak illusztrációjává válnak. Ám nagyon is önálló életre tudnak kelni, amikor a főhős naplóba kanyarintott gyerekrajzait imitálják. Az ötödik nominált szintén egy sorozat első, bemutatkozó darabja, melyet a Nyócker! és a félbemaradt izlandi eposz, az Egill rendezője, Gauder Áron jegyez. A Kojot és a szikla a Cseh Tamás gyűjtésében megjelent indián tanmesék egyike a farkasemberről, a pókemberről és a hatalmas mágikus szikláról. A történetet Gauder őszi pasztellszínekbe bújtatja, és friss, vázlatszerű rajzokkal ad elő. A grafikai eszközökkel létrehozott látványvilágon túl a film formai megvalósításaiban, például plánozásában, megtévesztésig hasonlít egy játékfilmre. A „filmszerű” animáció, mely valóban a mezőny egyik legkompaktabb darabja volt, be is zsebelte a legjobb animációs filmnek járó kategóriadíjat.
Az öt jelölt filmen túl a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs diplomafilmjeit bemutató szekció nyújtotta a színvonalában leghomogénebb és az animációs forma sokszínűsége folytán a legváltozatosabb felhozatalt. Az interjúalapú dokuanimáción (Tompa Borbála: Random Walks), a hol komorabb, hol derűsebb hangvételű közérzetfilmeken át (Király Krisztián: A körömágyszaggató; Bárány Dániel: Házibuli; Carlson Hanna: Out of Order) a költői képekben és erős hangulatokban bővelkedő szerzői filmeket (Andrasev Nadja: A nyalintás nesze; Kopasz Milán: Beyond; Carlos Rufas: Machos) és a műfaji filmes parafrázisokat (Kántor Péter: Ujj a ravaszon; Takács Anikó: Cosmic Jacuzzi; Bognár Éva Katinka: Hugo Bumfeldt) felvonultató program minden egyes darabja a fiatal rendezők karakteres alkotói világába engedett bepillantani.
A körömágyszaggató olyannyira önfeltárulkozó, hogy a rendező Király Krisztián bevallottan terápiás céllal készítette. Az egyszerű, vidéki közegből érkező fiúban a nagyvárosi lét keltette frusztrációkat monológszerűen felsorakoztató film a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan animációs párdarabja lehetne, tele iróniával és szorongással. Szintén az urbánus lét okozta pszichózis a témája Mészáros Bori és Rádóczy Zsuzsi BlackOUT című filmjének, mely a MOME mellett a másik egyetemi animációs képzést nyújtó intézményben, a Metropolitan Egyetemen (volt BKF-n) készült. A fotókivágásokat és rajzanimációt vegyítő film története kevésbé önéletrajzi és még kevésbé eredeti ötleten alapul: egy irodista róka ráébred, hogy a fojtogató nagyvárosból vissza kell térnie a természetbe.
Az animációs képek erős hangulatteremtő erejére épít Kopasz Milán és Andrasev Nadja is. Kopasz filmjében a Földön megjelenő fekete lyuk jelenségét láttatja, amelyhez közeledve a tárgyak spagettiszerűen megnyúlnak. A film különlegessége, hogy George Pal klasszikus puppetoons-technikáját újította fel: Pal „cserélgetős” fabábjai helyett itt a figurák egyes mozgásfázisait 3D-nyomtatóval készítették el, és ezeknek a kamera előtti cserélgetésével jött lére a mozgás illúziója. Míg a Beyond a kísérleti stop motion technikának köszönhetően teremti meg a film különleges, világvégi hangulatát, addig Andrasev Nadja pasztellkrétával felskiccelt, kontúrvonalakból álló grafikai világa kölcsönöz szürreális atmoszférát a lassan kibontakozó, elliptikus cselekményű szerelmi thrillernek, amely egy magányos városi nő és a szomszédasszony öreg macskája között szövődik.
A zsánerfilmes átiratok közül Takács Anikó Cosmic Jacuzzija az X-akták-féle ufós sci-fik paródiája, stilizált képregényes látványával egy francia animációs mezőnyben is megállná a helyét. Kántor Péter rajzfilmje, az Ujj a ravaszon a jól ismert akciófilmes cselekménymotívumokból építkezik: van benne öregek otthonában élő nyugdíjas nyomozó, motorcsónakos üldözés, közelharc a süllyedő hajón, áruló barát.
A Filmhét animációs felhozatala változó színvonalú, de híven tükrözi a magyar animáció sokszínűségét. Öröm lenne látni, ha a mindenki által ismert nagy nevek és az utóbbi években ismét szakmányban gyártódó tévésorozat-epizódok mellett a pályakezdő (és külföldön tehetségüket sikerrel bizonyító) fiatalok szerzői munkáira itt is felfigyelne a szakma.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 42-44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12721 |
