Gelencsér Gábor
Magyar, 1959. Rendezte: Bán Frigyes. Szereplők: Benkő Gyula, Krencsey Marianne, Bara Margit, Láng József. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 90 perc.
Jókai Mór 1860-ban írt romantikus regényét háromszor is megfilmesítik: először még a némafilmkorszakban Németországban, aztán 1938-ban Csepreghy Jenő, majd 1959-ben Bán Frigyes rendezésében. A film vonzalma a mű iránt nem véletlen. Főhőse, Hátszegi báró, kettős életet él: „nappal” gáláns társasági úriember, éjszaka viszont fekete álarcban (innen az álneve: Fatia Negra) fosztogat, és titkos pénzverdét működtet. Archetípusa különösképpen a filmekből ismerős, Zorrótól Batmanig. Jókainál azonban nem a szegényeket óvó és a rendet fenntartó titokzatos jótevőről, hanem ellenkezőleg, nappali és éjszakai életében egyaránt gátlástalan, pénzéhes bűnözőről van szó. Már ha a két karakter egy… Jókainál ugyanis ez csak sejthető, de bizonyíték nincs rá, s ez jótékony mitikus homályban hagyja a romantikus történetet. Bán Frigyes adaptációja viszont kétszer is felfedi az álarc mögötti valódi arcot, s ezzel igen leegyszerűsíti a mesét. Hasonló egyszerűsítés áldozata a filmben a szerelmi szál, Fatia Negra két asszonyának, az erőszakkal elvett Henriette-nek és az érzéki örömöket nyújtó Anicának a női természet (és a férfi vágyak) kettőségét megfogalmazó karaktere. S a gazdagokkal, az úri világgal szembeni puszta politikai szólammá silányul Jókai társadalomkritikája is. A regényben gazdag jelentést öltő cím így közhelyes politikai tanulságként hangzik el a film végén a bárót egyszerre bűnözőként és elszeretett kedvese férjeként leleplező, társadalmilag és érzelmileg egyaránt motivált pozitív hős, Vámhidy Szilárd szájából.
Bán filmje a hatvanas évek Jókai-hullámának első, igen vérszegény és erőtlen darabja. Aktuálpolitikai jelentése már szerencsére visszafogott, kalandromantikája viszont még nem eléggé bátor, történetéből pedig hiányoznak a XIX. század nagy nemzeti sorseseményei. Mindezt majd Várkonyi Zoltán Jókai-filmjei teljesítik be (A kőszívű ember fiai, 1965; Egy magyar nábob, 1966; Kárpáthy Zoltán, 1966; Fekete gyémántok, 1976). Így valódi izgalmat a lemezen a próbafelvételek jelentenek: igencsak meglepő, micsoda színésznagyságok estek át ezen a procedúrán – s végül kik nyerték el a szerepeket.
Extra: Próbafelvétel (25’).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12706 |
