Soós Tamás Dénes
The End of the Tour – amerikai, 2015. Rendezte: James Ponsoldt. Szereplők: Jason Segel, Jesse Eisenberg, Anna Chlumsky. Forgalmazó: Select Video. 106 perc.
Mit jelent híresnek lenni? Mennyire lesz tőle magányos az ember? Mennyire válik le róla a saját imidzse? Befolyásolhatja ezt a művész egyáltalán? Ezek a kérdések izgatják David Foster Wallace-t (Jason Segel), miután megírta másfél kilós és 1097 oldalas regényét, az Infinite Jestet. Wallace, aki 46 éves volt, mikor felakasztotta magát 2008-ban, könyvével az X generáció – a hetvenes-nyolcvanas években született amerikai fiatalok – kultikus alakjává emelkedett. Nagyon gyorsan vált nagyon híressé, és nem tudott mit kezdeni ezzel, bár öngyilkos az évtizedek óta tartó depressziója miatt lett. 1996 telén azonban még őszintén osztja meg kételyeit David Lipskyvel (Jesse Eisenberg), aki portréinterjút készít róla a Rolling Stone-nak. Lipsky aspiráns író, gyerekkoráról és szülei válásáról írt egy visszhang nélkül maradt könyvet, így őt is a népszerűség hatása, a hírnév érzése érdekli, csak épp a sikertelen író szemszögéből.
Nem turnékról és rocksztárokról, hanem a művészről és imidzséről szól A turné vége, és arról a résről, amely a kettő között mélyül. Wallace tudja, hogy a gondolatait, a gesztusait sokféleképpen megírhatja Lipsky, zavarja, hogy nem ura a róla kialakított képnek, és aggasztja, hogy épp emiatt viselkedik majd másképpen. Wallace a lehetőségeket mérlegeli, hogy hogyan maradhat autentikus, és dilemmái nagyjából lefedik a mai átlagember problémáit, akit a virtuális kommunikáció és a digitális személyiségépítés mindennapossá válása miatt ugyanez a kérdés izgat. „Kismértékben oké, nagymértékben halál” – summázza a technológia robbanásszerű fejlődését előrelátó Wallace, aki a maga korában, a maga addikciója (tévéfüggőség) kapcsán az elmagányosodásról is elgondolkodik.
Kifinomult, okos és szellemes film A turné vége, és a látszattal ellentétben tartózkodik a nagy állításoktól. Mintha Richard Linklater rendezte volna újra a Vacsora Andréval-t, hogy a társalgást az írással és alkotással kapcsolatos témákra fókuszálja – és ezzel ki is kerülje a művészekről szóló életrajzi filmek fő buktatóját. A turné vége ugyanis nem a művész életéről, hanem a gondolatairól mesél, a beszélgetés természetes kerülőutakon érinti a Die Hardot és Alanis Morissette-et éppúgy, mint az X generáció életérzését vagy az írók rivalizálását. Az Egyesült Államokban azonban épp életrajzi vonatkozásai miatt kapták szét a filmet, mondván nem százszázalékosan hű Foster Wallace alakjához, és az ismertség mindenféle vonzatától irtózó író egyébként sem akarta volna, hogy film készüljön róla. Magyarországon azonban, ahol nem ismerik DFW nevét, és a könyveit sem lehet olvasni magyarul, a film valósághoz fűződő viszonyát firtató kérdések mellékessé válnak, és engedik, hogy az Íróról és az őt faggató íróról, a Rolling Stone Salierijéről szóló általános történetté emelkedjen a film, melyben bárki, aki írásra adta a fejét és a kezét, kétkedő tükörképét láthassa viszont.
Extrák: Kimaradt jelenetek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12691 |
