Mozi

Momentum

Huber Zoltán

Momentum – dél-afrikai-amerikai, 2015. Rendezte: Stephen S. Campanelli. Írta: Adam Marcus és Debra Sullivan. Kép: Glen MacPherson. Zene: Laurent Eyquem. Szereplők: Olga Kurylenko (Alex), Morgan Freeman (Szenátor), James Purefoy (Washington), Jenna Saras (Jessica). Gyártó: Azari Media / Thaba Media. Forgalmazó: Pro Video Film. Szinkronizált. 96 perc.

Az alsó polcos VHS-borítók fülszövegeiből forgatókönyvet barkácsolni önmagában nem elvetélt ötlet, leszámítva ha véresen komolyan gondolják. A szupertolvajjá vedlett ex-ügynök utolsó munkája balul sül el. Meglátják az arcát és a véletlenül birtokába került kényes információk miatt a gonosz politikus bérgyilkosai üldözőbe veszik. A rablás-menekülés-leszámolás szentháromsága köré szőtt sztoriban egyetlen, többé-kevésbé aktuálisnak nevezhető elem akad: a múlt démonaival viaskodó kőkemény főhőst egy egykori modell és Bond-lány alakítja. Olga Kurylenko kitartóan hajt az Angelina Jolie kiesésével megüresedett „első számú női akciósztár” pozíciójára, jelen állás szerint mérsékelt sikerrel. Egy teljeséggel önkéntelen, éppen ezért tökéletes geg pompás tömörséggel világít rá a színésznő hálátlan szerepére. A rendőrség a szemtanúk segítségével fantomképet készít, ami pontosan olyan, mintha Mrs. Pittet látták volna a helyszínen. A maró irónia csak fokozódik, mert hősnőnk gyorsan zölddé változtatja a szemeit és barnává a haját, majd minden lehetséges irányból megmutatja a fehérneműbe csomagolt idomait. A kerekded formák gondos szemrevételezése után a színésznő androgün bosszúállóvá változik és megütközik ugyan az ellenféllel, a menetrendszerűen érkező klisék ellen tehetetlen.

Persze nemcsak ő, de a rendező is elbukja a csatát. Szorgalmasan csattog a vágóolló és ír le hajmeresztő köröket a kamera, a kiszámíthatóság és az üresség ellen nincs orvosság. Ketten képesek csak dacolni a panelek unalmával, merőben más taktikával. Míg Morgan Freeman a vele született hűvös eleganciával ússza meg a haknit, a tévésorozatokból ismerős James Purefoy az önparódia határán játszva küzd a párbeszédekkel. Látható élvezettel bújik a velejéig romlott bérgyilkos bőrébe, némi örömet csempészve ebbe a lelketlen és teljességgel felesleges produkcióba.