Sándor Anna
The Divergent Series: Allegiant – amerikai, 2016. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Veronica Roth regényébõl Noah Oppenheim, Adam Cooper és Bill Collage. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplõk: Shailene Woodley (Tris), Theo James (Négyes), Naomi Watts (Evelyn), Octavia Spencer (Johanna), Jeff Daniels (David). Gyártó: Lionsgate / Red Wagon / Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Films. Szinkronizált. 120 perc.
A beavatott-sorozat a young adult franchise-ok bevált marketinges fogásával tér vissza, mikor a záró etûd a fantasy és poszt-apokaliptikus elõdök példáját követve két részre bontva érkezik a mozikba – ráadásul a látványos finálét közvetlenül megelõzõ események ezúttal sem elegendõek ahhoz, hogy önmagukban kitöltsenek egy két órás filmet. A könyvtrilógia befejezõ részének elsõ felvonásában, A hûségesben a fõszereplõk kis csapata a gigantikus kísérleti labornak bizonyult Chicago falain túlra merészkedik, hogy megkeressék, kik és miért tesztelték õket. Ahogy azonban nyílik körülöttük a tér, úgy veszíti el a film minden lendületét - a nagy konspiráció pedig csupán kilúgozott, ötlettelen disztópiának bizonyul. Míg az elõzõ két részt a lendületes ritmus, illetve a látványos, pörgõs jelenetek megmentették a tökéletes érdektelenségtõl, itt a kezdeti néhány akciót követõen a cselekmény elkerülhetetlenül unalomba fullad, amin a szinte szünet nélkül, már-már arrogánsan dübörgõ zene sem tud segíteni. Az antagonista szerepére ismét egy ismertebb színészt sikerült felkérni: a Newsroom címû sorozattal, illetve a Mentõakcióval és a Steve Jobs-filmmel újra reflektorfénybe kerülõ Jeff Daniels a soványka szerepben az egyetlen értékelhetõ alakítást hozza. Robert Schwentke rendezõ egyszerûen kilökte szereplõit egy eddigieknél nagyobb, hi-tech játszótérre, ahol viszont sem a science fiction lehetõségeket, sem a morális kérdések feszegetésében rejlõ feszültséget nem sikerült kiaknázniuk a készítõknek. A megoldás: visszavonulni az ismerõs fedezékbe, a sablonos dramaturgiai elemek közé. A helyszín így újra Chicago, a záró kaland pedig önmaga buta paródiájába fordul. Így minden epizód annak újabb ékes bizonyítéka, hogy nemcsak a szerzõ, Veronica Roth nem gondolta végig konzekvensen az általa kitalált világot, hanem a filmváltozat készítõi sem vették a fáradtságot, hogy épkézláb adaptációt gyúrjanak a gyengécske alapanyagból.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12685 |
