Sándor Anna
The Divergent Series: Allegiant – amerikai, 2016. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Veronica Roth regényéből Noah Oppenheim, Adam Cooper és Bill Collage. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplők: Shailene Woodley (Tris), Theo James (Négyes), Naomi Watts (Evelyn), Octavia Spencer (Johanna), Jeff Daniels (David). Gyártó: Lionsgate / Red Wagon / Summit Entertainment. Forgalmazó: Freeman Films. Szinkronizált. 120 perc.
A beavatott-sorozat a young adult franchise-ok bevált marketinges fogásával tér vissza, mikor a záró etűd a fantasy és poszt-apokaliptikus elődök példáját követve két részre bontva érkezik a mozikba – ráadásul a látványos finálét közvetlenül megelőző események ezúttal sem elegendőek ahhoz, hogy önmagukban kitöltsenek egy két órás filmet. A könyvtrilógia befejező részének első felvonásában, A hűségesben a főszereplők kis csapata a gigantikus kísérleti labornak bizonyult Chicago falain túlra merészkedik, hogy megkeressék, kik és miért tesztelték őket. Ahogy azonban nyílik körülöttük a tér, úgy veszíti el a film minden lendületét - a nagy konspiráció pedig csupán kilúgozott, ötlettelen disztópiának bizonyul. Míg az előző két részt a lendületes ritmus, illetve a látványos, pörgős jelenetek megmentették a tökéletes érdektelenségtől, itt a kezdeti néhány akciót követően a cselekmény elkerülhetetlenül unalomba fullad, amin a szinte szünet nélkül, már-már arrogánsan dübörgő zene sem tud segíteni. Az antagonista szerepére ismét egy ismertebb színészt sikerült felkérni: a Newsroom című sorozattal, illetve a Mentőakcióval és a Steve Jobs-filmmel újra reflektorfénybe kerülő Jeff Daniels a soványka szerepben az egyetlen értékelhető alakítást hozza. Robert Schwentke rendező egyszerűen kilökte szereplőit egy eddigieknél nagyobb, hi-tech játszótérre, ahol viszont sem a science fiction lehetőségeket, sem a morális kérdések feszegetésében rejlő feszültséget nem sikerült kiaknázniuk a készítőknek. A megoldás: visszavonulni az ismerős fedezékbe, a sablonos dramaturgiai elemek közé. A helyszín így újra Chicago, a záró kaland pedig önmaga buta paródiájába fordul. Így minden epizód annak újabb ékes bizonyítéka, hogy nemcsak a szerző, Veronica Roth nem gondolta végig konzekvensen az általa kitalált világot, hanem a filmváltozat készítői sem vették a fáradtságot, hogy épkézláb adaptációt gyúrjanak a gyengécske alapanyagból.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12685 |
