Baski Sándor
Zoolander 2 – amerikai, 2016. Rendezte: Ben Stiller. Írtsa: Justin Theroux. Kép: Daniel Mindel. Szereplõk: Ben Stiller (Zoolander), Owen Wilson (Hansel), Penélope Cruz (Valentina), Will Ferrell (Mugatu), Kristen Wiig (Alexanya). Gyártó: Red Hour Films / Scott Rudin Productions. Forgalmazó: UIP_Duna Film. Szinkronizált. 102 perc.
A kultusz hatósugarát bemérni talán a vígjátékok esetében a legnehezebb. A moziban csak mérsékelten sikeres filmek idõvel, az újranézés hatására kicsi, de annál masszívabb rajongótáborokat termelhetnek ki, akik lelkesen idézgetik kedvenc poénjaikat a többi beavatottal összekacsintva.
A Zoolanderrõl sem tudható, pontosan mennyire épült be a köztudatba, és bár a moziban nem bukott meg, a bemutató szerencsétlen idõzítése miatt – 9/11után pár héttel tartották a premierjét –, csak utólag futhatta ki magát. A mém-alapanyaggá válásban a legnagyobb szerepe talán a korszerûtlenségének lehetett – a 90-es évek divatvilágának kiparodizálásával alaposan elkéstek Ben Stillerék. A szatíra helyett így a totálisan idióta karakterek, az abszurdba hajló, l’art pour l’art poénok váltak a fõ attrakcióvá, csak úgy, mint a szellemiségében és humorában rokon McKay-Ferrell produkciókban (A híres Ron Burgundy legendája, Taplógáz, Pancser Police).
A Zoolander második része is hasonló kottából készült, mint a közelmúlt kultvígjáték-folytatásai (Dumb és Dumber kettyó, Anchorman: A legenda folytatódik), vagyis a legfõbb cél a rajongók kiszolgálása, az eredeti kultuszának ápolása volt. A kémthriller vázra felhúzott komédia a többet, harsányabbat, látványosabbat elvét követve Rómába teszi át a helyszínt, megsokszorozza a vendégcelebek számát, és az elsõ rész visszatérõ poénjait kivétel nélkül továbbgörgeti. A célt érõ és az elhibázott poénok aránya hasonlóan alakul, mint az eredetiben – és ezúttal is Will Ferrell lopja el a show-t –, még ha a keményvonalas rajongók egy részének nehéz is lehet szembesülni azzal, hogy blõdség tekintetében nincs különbség a két film közt. A Zoolander 2 legnagyobb szexepilje, hogy nem szégyelli az olcsó eszközöket, sõt kigúnyolja a hipszter-mentalitást, amely már csak a szarkazmus szûrõjén képes látni a világot, és rajongását is kényszeresen posztmodern iróniába burkolja.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12684 |
