Alföldi Nóra
Nos futurs – francia, 2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot. Szereplõk: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier (Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.
A francia film ifjúsági szellemisége vélhetõen mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével fémjelzett, szép emlékû Házibuli-opuszoknak, ám ezen filmek jelentõsége valószínûleg csak Rémi Bezancon mûvének megtekintése közben tudatosul a nézõben. A Mi jövõnk fõhõse egy kiégõfélben lévõ, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol szép lakásában, kvalitásos barátnõje csacsogását hallgatva, hol pedig végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé, alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett süllyedõ Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre õ maga akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek elõ a gimis évekbõl és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori barátait. Elsõ körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt a sarki krimóban, becses Playboy-gyûjteményt õriz lepukkant legénylakásában. Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra jelentõs bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többrõl szólt annál, minthogy pusztán jól érezték magukat.
Bezancon filmje rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a sztoriban, amikor két fõhõsének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie. Mindezt tetézi, hogy erõs vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet kibontakozását erõsen lefékezõ dialógokkal, laposkás szituációkkal. Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövõnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az elveszett ifjúkorról és a barátságról.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12682 |
